Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

3. Dr. Madas András: Az erdőgazdálkodás hatása és jelentősége az árvizek kialakulására

Emellett az erdő száraz időszakban több vizet tud az alsóbb területekre szolgáltatni, mint a fedetlen területek: a vízszolgáltatás folyamatossága általában felülmúlja az összesen kisebb mennyiség hátrányát.

Figyelembe kell azt is venni, hogy az erdő általában több csapadékot fogad, mint a fedetlen terület. Itt a köd kicsapódása jöhet szóba; ebben az esetben az erdő ténylegesen több vizet is szolgáltathat, mint a fedetlen terület.

3. Az erdő vízháztartást szabályozó szerepe

A vízháztartást természetes és mesterséges eszközökkel befolyásolhatjuk. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az erdők szerepe elsősorban a vízháztartás természetes szabályozásában rejlik. Vinogradov készített egy történelmi mérleget, mely szerint az elmúlt 500 év alatt az ember az összes erdők 2/3-át pusztította el és ezzel lényeges-kedvezőtlen irányú-változásokat okozott a bioszférában, különösen a talajban. A C02 N, P és más biofil elemek körforgása meggyorsult az árvizek és a talajerózió az erdőktől megfosztott területeken a két-, háromszorosára nőtt.

Egyidejűleg csökkent a talajok vízfelvevő képessége és a talajvízszint. A defláció, homokviharok, a talajszerkezet növekvő romlása, a talajok szikesedése lett az erdők tömeges kiirtásának következménye. A humuszkészletek, hasonló okokból, 20-30 %-kal csökkentek.

Ha ma szemügyre vesszük a világ ilyen szempontból legveszélyeztetettebb területeit, akkor a tudósok figyelme mindenekelőtt az egyenlítői esőerdők felé fordul. Eddig ezek a területek érintetleneknek voltak tekinthetők. Az Amazonas medencéjében levő őserdők irtása azonban már megkezdődött és ez beláthatatlan következményekkel járhat, ha gyors ütemben folytatódik. Az őserdők kiirtása nyomán a vékony talajtakaró lemosódik, az ökológiai egyensúly végzetesen megbomolhat.

Az árvizek szempontjából egyik legjelentősebb terület az indiai szubkontinens. Itt a monszunesők következtében a világon a legnagyobb a csapadék; Asszam tartományban levő Cserapundzsi évi csapadéka 10.000 mm, azaz 10 méter felett van. A Himalája lejtőin a félig nomád népek ma is az ősi váltógazdálkodást folytatják, ami azt jelenti, hogy az erdőket felégetik, kiirtják, majd a felverődő lágyszárú növényzetet legeltetik. Ha az erózió és a talaj kimerülése a további legeltetést már nem teszi lehetővé, a területet sorsára hagyva új erdőket irtanak ki. Ez a váltógazdálkodás Afrikában is jelentős területen az uralkodó formája a gazdálkodásnak; ez az erdők legveszedelmesebb ellensége. A Himalája lejtőin évszázadok óta folyó erdőpusztítás következményei azok az indiai árvizek, amelyek napja20