Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

14. Dr. Kőhalmi Tamás: Az árvizek hatása a vadállományra

Anélkül, hogy messze a Múltban keresnénk példákat, nézzük meg az 1945 utáni nagyobb árvizek vadállományra gyakorolt hatását, csak igen rövid felsorolással:

1948-ban a „Magyar Vadász” közöl egy tiszai árvizet, ahol az őzek jelentős része elpusztult.

1945-ben a dunai árvíz hatására a vadgazda vadmentő dombokat létesített a gemenci hullámtérben az addig ismert legnagyobb vízszint feletti magassággal.

1956-ban a „Magyar Vadász” április és augusztusi száma foglalkozik az utóbbi évek legmegrázóbb árvizével az azévi jegesárral. Ezt megelőzően üyen árvíz 1940-ben volt, mindkét esetben egy a területtől délebbre képződött Jégdugó” okozta a duzzasztott vízszint kialakulását, a gátszakadásokat és a mérhetetlen vadpusztulást. Gátszakadás folytán ármentettnek hitt részen közel 60 000 kh területet borított el a kizúduló jégár, szinte teljesen megsemmisítve az ott élő apróvad állományt. A hullámtér minden eddiginél magasabb vízborítása a vadmentő dombok megléte ellenére olyan katasztrófát okozott, hogy közel 2000 tetemet szállítottak el az ár levonulása után az Állatiféhérje Feldolgozó Vállalat telepére, ismeretlen nagymennyiségű vadat elsodort a víz és több feldolgozhatatlan példány dögkútba, elásásra került.

A gemenci területen a becslések szerint megmaradt mintegy 500 szarvas, 80 őz és 70-80 vaddisznó.

1958-ban újra tizedelte az árvíz a vadállományt ezúttal a Tiszán. A februári áradás 8 nap alatt több száz apróvadat pusztított, a mentett őzeket idegen vadgazdálkodók területén sikerült kiengedni.

1964- ben a Magyar Vadász 6. száma ismertet egy újabb tiszai árvizet, ahol három megye területén közel 10 000 kK területen több ezer apróvad, főleg sok nyúl esett a víz áldozatául.

1965- ben ismét a Dunán jelentkezett az árvíz, ezúttal nyáron. Május végén a gemenci terület 98 %-a víz alá került. Tetőzte a bajt, hogy rövid két hét alatt hét árhullám érte a területet, a vadmentő dombokon szorongott a már szaporulatával is növekedett állomány. Eliszapolódtak a vadföldek, jóformán minden zöld növény kipusztult.

1966- ban ismét dunai árvízről ad hírt a szaksajtó az októberi számban.

1967- ben a tiszai áprilisi árról olvashatunk, ahol több mint 200 őzet mentettek ki a vadgazdák, de ennek többszöröse pusztult el a egyébként is nagyon értékes, jóminőségű állományból.

1970-ben a Nimród 7. száma ismét tiszai fekete krónikát ismertet, összesen nyolc vadásztársaságnál közel 200 000 kh területen elpusztult az árvíz következtében mintegy 12 000 fácán, 7 000 nyúl, 5 000 fogoly és 600 őz.

1975 júliusában zöldár pusztította a duanmenti vadállomány az évi sza122