Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
14. Dr. Kőhalmi Tamás: Az árvizek hatása a vadállományra
porulatát. 1977-ben a Tiszán Alpár mellett 181 őzet és 97 nyulat mentettek, többszöröse elpusztult. 1979-ben a Tisza mentében júniusban 176 000 ha került víz'alá, áldozatul esett 11 000 fácán, 1 600 fogoly és 1 500 őz. 1980 sem maradt ki a szomorú, feketebetűs évek sorából, mert ismét a Tisza és főleg a Körösök mentén volt jelentős vadelhullás az árvíz eredményeként. Az 1945-től számba vett 35 éven belül 13 esetben beszélhetünk jelentős vadelhullást okozó árvízről hol a Duna, hol a Tisza árterületén, és ez 2-3 évenkénti gyakoriságot, több ezer nagy és több tízezer apróvadat jelent. Es ez csupán a közvetlen káros hatás. Nem beszéltünk itt még az árvizek - különösen a dunai árhullámok - lassú levonulását kísérő szunyoginvázióról, ami pedig egyáltalán nem lebecsülendő jelenség. A mélyebb fokok, lapok vize nem tud lefolyni, csak a nyári nagyobb melegek idején fokozatosan párolog el, „kirothad”, ottlétével bölcsőjét adja az újabb és újabb szúnyog-milliárdoknak. A maszületett szarvasboijú vagy őzgida, a gyenge vadmalac mind maradandóan megsínyli a szúnyoginváziót, nem ritka egyáltalán, hogy a nagy vérveszteségbe belepusztul. És az árvíz nem szelektál! A nagyagancsú szarvasbika ugyanúgy vízbe fúl, mint a gyengébb, a zajló jégtábla ugyanúgy elsodorja az öreg vadkant, mint a gyenge malacot. A mentés is nehezebb az erős esetében, könnyebb csónakba szedni, odakampózni az őzgidá*, mint a hegyes agancsú bakot. Válogatás nélkül viszi el a víz mindazt a vadat, amit útjában talál. No és a maradék, a túlélők mit esznek? Ez sem elhanyagolható szempont. Az összes vadföldön vastag iszapborítás, minden lágyszárú növény sáros, korhadó és bomló uszadékkal borított. A sanyarú időszak mindig csak nagyon lassan javul, még akkor is, ha az ár már régen elvonult. Az árvízben legyengült vad sokszor 1-2 évig sínyli a nélkülözést, az 1956- os katasztrofális jégár utáni évben is gyenge volt a tehenek vemhesülése. A bikák agancsa mind az 56-os , mind pedig a 65-ös árvíz után jóval gyengébb volt, mint a másik években. Van valami atavisztikus vonás a vízhez való vonzódásban. Egy vízparti séta felüdít, egy nagy folyam szemlélése, hatalmas víztömegének és gazdag parti vegetációjának látványa maradandó élményt szerez. De félelmetes és elszomorító is tud lenni a zabolázhatatlan ár, a mindent magával sodró zajló jégtáblák hátán tanácstalankodó pusztulásra ítélt őz, az ár levonulása után 123
