Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

14. Dr. Kőhalmi Tamás: Az árvizek hatása a vadállományra

KŐHALMY TAMÁS

AZ ÁLLÓVIZEK HATÁSA A VADÁLLOMÁNYRA

Főbb vízfolyásaink akkor alakultak ki a jelentősebb tektonikai törésvonalak mentén, amikor a földtörténeti harmadkor, a miocén végén az édes- vizű Levatei-beltenger hatalmas víztömege utat tört magának dél, illetve délkelet felé. Helyenként a defláció által kialakított mélyedések mocsarasod- tak el, másutt fiatalkori degresszióként keletkeztek nagyobb teknők, telítődtek vízzel és láposodtak el az idők folyamán. így alakult ki azután az a helyzet, hogy még mintegy 200 évvel ezelőtt hozzávetőlegesen 50 000 km2 volt a kaszálónak is csak részben hasznosítható terület, a mocsaras ingovány.

Az akkori gazdag faunába tartozott az őstulok (Bős primigenius), élt itt valamikor az óriási ősszarvas (Megalocaros giganteus), hiszen egyiknek a nagytétényi Dunából, másiknak Barcsnál a Drávából került elő bizonyító lelete. A XVII. században pusztult ki a mocsári erdőket kedvelő európai jávor (Alces alces), akkoriban ejtették el az utolsó kárpátmedencei bölényt (1634). Hajdani létükről ma már csak helységnévi maradványok árulkodnak.

A vizek szabályozásáról, az első gátépítésről a XIII-XV. századból van tudomásunk, majd az 1800-as évek elején kezdődtek a számottevő vízrendezések. A Fertő és a Hanság egymaga 34 000 kh mocsárvilág volt, rendezésének időszaka 1797-1835 közöttre tehető, öt megye területén 150 000 kh részbeni elárasztást szüntetett meg a Sárvíz-Sió-Kapos regionális rendezése 1811-1825 között. Elkészült a Ferenc-csatorna 1801-ben, a Duna átvágásai 130 km-rel rövidítették a viziutat 1832-ig. Az Alföldön a Körös-Berettyó szabályozása 1795-1834-ig tartott. Ismert politikai okok miatt csökkentek ugyan ezek a munkák 1860-70 között, de ezután újult erővel láttak a szakemberek az ármentesítésnek. A magyarországi Duna-szakasz 1895-ig, mellékfolyóinak rendezése 1920-ig, a Tisza 110 átvágása 1875-ig, ugyanekkor a Szamos (1895-1905), Bodrog (1881-1910), a Körös Gyuláig (1835-45), a Maros (2854-1905) mind jelentős munkát adtak. Az úgynevezett Nyírvizek lecsapolása az Ecsedi-láp gondjait enyhítette a Lónyai- csatornával az 1880-as évek elejére, amikor 52 000 kh terület szabadult fel vízhatás alól.

Az 1900-as párizsi nemzetközi vízügyi kongresszus ezt a munkát Európában egyedülállónak értékelte és méltán, hiszen addigra hazánk jelenlegi terü120