Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

13. Dr. Szodfridt István–Shawky Abdelaziz Shams—El Di: Vízrendezések hatása az erdőkre a Duna-Tisza közi homokságon

mértékben változik.

Ennek konkrétabb értékeléséhez a 2. és 3. táblázat adatai szolgáljanak segítségül. Shawky Abdelaziz S. El-Din adatai alapján készített 2. táblázatban a talált fatermési osztálynak modelltáblázat szerinti, 15 éves korra vonatkozó élőfakészleti adatait tüntettük fel. A fatömegadatok alatti vízszintes sorban százalékos értékeket találunk, ezek az azonos talajtípus, de különböző hidrológiai kategória szerinti fatömeg egymáshoz képest vett arányát teszik szemléletesebbé. A táblázatból a következő megállapításokat olvashatjuk ki:

1. Karbonátos vázhomokon az olasznyár termesztése semmiféleképpen nem javasolhatő-.Mivel azonban a táblás gazdálkodás körülményei között ilyen foltok is néhány helyen a nyárültetvényekbe kerülnek, meg kell mondanunk, hogy használható fatermésmennyiséget csak állandó vízhatás mellett kapunk. Vagyis, ha a víz a felszínig nedves vagy időszakos vízkategóriával jellemezhető, akkor már, mégha nem is gazdaságos, de használható fatermésre sem számíthatunk. Mindez persze semmit nem változtat azon a körülményen, hogy a vázhomok, mégoly optimális vízállás esetén sem lehet a nyárgazdálkodás ajánlott termőhelye.

2. A gyengén humuszos homok és kombinációi állandó és időszakos vízhatás esetén azonos fatermési osztályú állományok termesztésére adnak lehetőséget, tehát itt akkor jelentkezik károsodás, ha a talajvízszintet a tavaszi maximális állás idején 220 cm alá süllyesztik. Erre vonatkozóan a döntő az, hogy a gyengén humuszos homok és kombinációi milyen talajok kombinációiból áiinak, esetlegesen kedvező összetétel esetén meg viznatasiui független hidrológiai kategória is eredményes nyártermesztés feltételeit adja. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy ezt a.talájkategőriát tovább kell még finomítani és rendszerezni.

3. A gyengén humuszos homok talajtípus népi jelent gazdasági, fatermesztést szolgáló nyáras kialakítására lehetőséget. A gazdaságos fatermesztés határát megközelítően elérő nyáras a felszínig nedves és állandó vízhatású kategóriák esetén lehetséges. Ha a víznívó 1-1,5 m-rel süllyed, akkor csak IV—V. osztályú nyárasra számíthatunk, ami már kérdésessé teszi a nyárgazdálkodást. E talajtípus esetén tehát a víznívó süllyesztés már jelentékenyebb gazdasági károsodást idéz elő.

4. Érdekes képet kapunk, ha a réti talajt és kombinációit vesszük figyelembe; itt az időszakos vízhatás kevezőbbé teszi a termesztés lehetőségeit, tehát e talapjtípus esetén a vízrendezés pozitív hatásúnak bizonyul, de csak akkor, ha nem okozza a talajvíz teljes elvételét, tehát a vízhatástól független kategória kialakítását.

Hasonló értékelést készítettünk a Járó Zoltán által készített termőhelytípus rendszer ajánlásai alapján (1970) Járó ebben a feldolgozásban nemcsak a talajtípusokon és hidrológiai fokozatokban termeszthető fafajokra tesz ja116