Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
13. Dr. Szodfridt István–Shawky Abdelaziz Shams—El Di: Vízrendezések hatása az erdőkre a Duna-Tisza közi homokságon
vaslatot, hapem várható fatermésükre is utaló jelzést ad, vagyis ezt a „gyenge”, „közepes” ,jó” kategóriákkal jellemzi. Az egyes megjelölések a hatosztályos fatormési tábla két-két osztályának megfelelően összefogott jelölést adják. Két talajtípust választottunk ki a jelzett rendszerezésből, nevezetesen a gyengén humuszos homokot és kombinációit, illetve a réti talajt és kombinációit. Első esetben a felszínig nedves hidrológiai fokozat esetén nemesnyártermesztés nem ajánlható, csak fűzfélékre tesz az útmutató javaslatot, itt tehát a vízszint leszállításnak pozitív hatása van akkor, ha mértéke csak akkora, hogy a felszínen is vizenyősséget okozó talajvízállapot helyett egy méterrel lejjebb száll a víznívó. Az állandó és időszakos vízhatásnak megfelelő vízszintek melletti fatermés megközelítően egyforma, számottevő visszaesés akkor mutatkozik, ha a víz teljesen eltűnik a gyökerek által elérhető mélységből, tehát vízhatástól független fokozat alakul ki. A réti talaj és kombinációi esetén a felszínig nedves kategória nyújtotta fatermesztési lehetőségnél kedvezőbb állapot alakult ki, ha a vizet süllyesztik, mégpedig akkor is ha a víz már nincs elérhető gyökérközeiben. Hozzá kell azónban tennünk, hogy a réti talajok és kombinációi számos variációs lehetőséget hordoznak magukban, tehát finomabb részletezésük szintén szükséges lenne. Ezt a talajtípust értékelve arra kell következtetnünk, hogy itt elsősorban a talajkombináció összetétele a fontos és mértékadó, a víznek itt kisebb a szerepe, mint más talajtípusok esetében. összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a vízrendezések az erdőjazdálko- dás számára számos helyen kedvezőtlen helyzetet teremtettek, ennek jeleként le kell sok helyütt mondanunk a talajvízhez kötött fafajok termeszté- séről. Sajnálatos, hogy ezek éppen a tájon őshonos és az életközösség kialakításában döntő szerepet játszó fafajok, vagyis a kocsányos tölgy, fehér- és szűrkeriyárak, éger, nyír, magyar-, kőris, helyüket mesterségesen behozott, a tájon nem őshonos fafajok, elsősorban a fenyők és akác foglalják e . A nemesnyár termesztés részére a talajvíz nívójának változtatása egyes esetekben pozitív, de méreteiben inkább negatív hatásokat vált ki, ez gazdasági károkat is okoz, hiszen a homokság felhagyott mezőgazdasági területeinek hasznosításában szerephez jutó nemesnyárak telepítési lehetősége szűkül. A vízrendezés menetét nem kívánjuk bírálni, csupán azt szeretnők elérni, hogy valamely vízrendezési munka kezdetén az erdészet érveit és a várható hatásokat is az illetékesek tegyék mérlegre. 117
