Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

13. Dr. Szodfridt István–Shawky Abdelaziz Shams—El Di: Vízrendezések hatása az erdőkre a Duna-Tisza közi homokságon

és Günther (1977) munkájából a következő adatokat érdemes idézni: Günther a Rajna melléki bamaszénvidéken foganatosított, bányaművelés igényelte talajvíznívócsökkentés következményeként említi, hogy a mézgás éger teljesen eltűnt a területről a vízhiány miatt, míg a nyárasokban Schmitz- Lenders az első sokkhatás után bekövetkezett növedékvisszaesés helyreállását észlelte. Vizsgálataival rávilágított arra, hogy a növedéket ért hatás nem független az állomány korától. 10 évvel a víznívőcsökkenés után a nyárak (közelebbről meg nem nevezett nyár fajokra vonatkoztatva) növedékveszte- sége a következő volt: 15 éves nyálasban 20 %, 20 éves nyárasban 40 %, 25 éves nyárasban 29 %, 30 évesben pedig 5 %. Az okozott veszteség felméréséhez Schröder és Günther a talajvíz szintjének leszállítása után a következők mérlegelését ajánlják:

1. A növedékveszteség annál nagyobb, minél inkább megközelítette korábban az állománynak szükséges optimális talajvízszintet.

2. A növedékveszteségek annái nagyobbak, mennél gyorsabban hajtották végre a talajvíznívó leszállítását. Fokozatos víznívócsökkentés tehát kisebb kárral'jár.

3. A kár annál nagyobb, mennél kevésbé képes az erdő a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni és mennél inkább rá volt utalva a víz jelenlétére a vízrendezés előtt, mennél nagyobb volt a lesüllyesztett víz tápanyag- és oxigéntartalma.

A felsoroltakból világossá válik, hogy nem lehet minden helyzetre vonatkozóan egyetemes érvényű megállapítást tenni, mert sok függ a helyi topográfiai, talajtani adottságoktól is. Ennek ellenére megkísérlünk egy számítást alkalmazni, aminek eredményeit a továbbiakban ismertetjük. A számításhoz Shawky Abdelaziz Shams-El-Din Duna-Tisza-közi homokháti olasznyár (1-214) ültetvényekben végzett termőhelyfeltárásai és a nyárasok növekedésének értékeléséhez felvételezett parcellákon talált fatennés adatainak kapcsolatát tükröző adathalmazt vettük alapul. A termőhelyfelvételek nemcsak a talajviszonyok felvételére szorítkoztak, hanem minden esetben értékelték a talajvíz szintjének megfelelően meghatározott hidrológiai kategóriát is, mégpedig Járó Zoltán készítette osztályozás egységeinek megfelelően (in Danszky 1972). Az állomány növekedését a Palotás-Halupa által összeállított nyárfatermesztési modelltáblák osztályai szerint határoztuk meg. Vizsgáltuk azt, hogy ugyanazon talajtípus előfordulása esetén milyen különbségek vannak az egyes hidrológiai kategóriák között. A különböző hidrológiai kategóriák között. A különböző hidrológiai fokozatokban de azonos talajtípus esetén talált állományok fatermése közötti különbséget jó valószínűséggel azonosnak vehetjük azzal a veszteséggel vagy nyereséggel, ami akkor ál! elő, ha a talajvíz szintje az egyes hidrológiai kategóriáknak megfelelő

115