Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
13. Dr. Szodfridt István–Shawky Abdelaziz Shams—El Di: Vízrendezések hatása az erdőkre a Duna-Tisza közi homokságon
eltűntette és járulékosan olyan károkat is okozott, amelyek értékelése éppen mostanában került napirendre. Már Mátyás Vümos, a tölgyes és más magtermő állományaink hazai legkiválóbb ismerője és lelkes harcosa, rámutatott, hogy a tölgymakkoí károsító Balaninus elterjedésének egyik fő oka az, hogy a földbe költöző kártevőt a felszínig húzódó víz telítettség korábban elpusztította, jelenleg ez a hatás megszűnt és így a károsító is nehézség nélkül pusztíthatja tölgyeseink további fenntartásához egyre nélkülözhetetlenebb makkot. A körzet talajviszonyainak szárazabbá válását csupán egy adatsorral szeretnénk érzékeltetni és igazolni. Rédei Károly erdőmémök (198.) nemrégiben talált rá a Nagykörös melletti Nagyerdő mintegy 3 00 évvel ezelőtti időszakban készült üzemtervére. Tanulságos összehasonlítást tett a 100 évvel ezelőtti és a jelenlegi fafajmegoszlás között. (1. táblázat)/ Adatait nem szeretnénk részletesen elemezni, mivel ez a januári „AZ ERDÖ”-ben valószínűleg megjelenik, itt csupán arra szeretnénk rámutatni, hogy a talajvízhez kötött, e nélkül életképtelen vagy csak tengődő fafajok - kocsányos tölgy, fehér- és szürkenyár, stb. - nagymértékben visszaszorultak, helyüket szárazságtűrő fafajok, elsősorban a fenyőfélék és talajvíz nélkül is jól díszlő akác foglalták el. Egyoldalú dolog lenne, ha a fenyők és akác előretörését kizárólag a termőhelyi adottságok szárazabbá válásával kívánnék magyarázni, annyi azonban biztos, hogy a talajvízhez kötött fafajok visszaszorulásában a legdöntőbb tényező a talajvíznívó leszállítása volt. A Duna-Tisza-közi homokság térségében nyilvánvalóan nem az erdőgazdálkodás a döntő és meghatározó növénytermesztési tényező. Ezért egyoldalúság lenne azt kívánni, hogy egy terület átfogó vízrendezési terve igazodjék az erdők kívánalmaihoz. Arra azonban rá kell mutatnunk, hogy az erdők a térség egyik terület-hasznosítási lehetőségét jelentik, tehát ha vízrendezési intézkedéseket tervezünk akkor ennek az erdőre kifejtett hatását is mérlegre kell tenni a teendő intézkedések pozitív és negatív hatásainak együttes értékeléséhez, tehát a ‘mérleg nyelvét az a körülmény is ilyen vagy olyan irányban befolyásolja, mozgatja. Az előzőekben Rédei Károly adatsorával igazoltuk, hogy a talajok egy adott helyen szárazabbakká váltak a vízrendezés nyomán, hasonló adatsorokat lehetne még felhozni, pl. az üzemtervek fafajjavaslatait szemügyre venni, ezekből is hasonló kép rajzolódna ki. Vizsgáljuk meg a továbbiakban, hogy a vízrendezés, vagy nevezzük inkább nevén, talajvízszint leszállítás, milyen hatásokat vált ki az erdők fatermőképességére vonatkozóan. Erre vonatkozóan hosszú időre teijedő észlelésekkel nem rendelkezünk, csupán becsülni tudjuk a jelentkező negatív, ritkábban pozitív hatásokat. Mielőtt erre rátérnénk, hadd említsük meg, hogy hasonló kérdésekkel külföldön is számosán foglalkoztak. A nyugatnémet Schroeder 114
