Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
12. Dr. Gál János: Hullámtéri és véderők szerepe az árvizek lefolyása során
megfigyelésekre támaszkodva határozni a véderdő szélességéről, az alkalmazható fa- és cfcetjefajokról, a véderdő állománytípusáról és kezelési módjáról. A véderdő szélességét az uralkodó szélirány, az előforduló szélsebesség, vízmélység, a meghajtási hossz, az alkalmazott fafajok koronasűrűsége és ellenállóképessége, a hullámtér hasznosítási módja és az árvízvédelmi töltés kiépítettsége, az árvízvédekezési tapasztalatok és a helyi körülmények együttes mérlegelésével kell eldönteni. Az esetben, ha a hullámtéren nincs üzemszerű erdőgazdálkodás, akkor a véderdősáv célszerű szélessége — a Dunán átlagosan 60 m, — Tiszán átlagosan 80 m, — a többi folyón átlagosan 30 m, kivéve, ahol az árvíz levezetés egyéb szempontjai miatt a teljes hullámteret szabadon kell hagyni. Követelmény, hogy a hullámtéri véderdősáv töltés felőli széle kövesse a töltés vonalvezetését, a véderdősáv folyó felőli széle pedig kövesse az árvízi sodorvonalat. Ez különösen akkor fontos, ha a véderdő közvetlenül határos a szabadon tartandó sávval, vagy a hullámtér középső sávjában nem folyik üzemszéVű erdőgazdálkodás. A hullámtéri véderdőt olyan fafajokból kell telepíteni, amelyek legalkal- magasabbak a megkívánt védőhatás kifejtésére. Vagyis legyenek gyors rfövekedésűek, dús, rugalmas ágazatúak és lombozatúak. Meghatározott kívánalmak szerint alkalmasak legyenek árvízvédelmi rőzsetermelésre is, Olyan fa- és cseijefajokat kell telepíteni, amelyek sikeresen és tartamosán tenyészthetők a hullámtér különleges, sokszor kedvezőtlen termőhelyein, tűrik az időnként megismétlődő elöntéseket, a magas talajvizet és annak nagymérvű ingadozását, ellenállóak a betegségekkel és gyomnövényzettel szemben, valamint jó visszaszerző képességgel rendelkeznek. Mindezek eredményeképpen a hullámverésnek, a szél és a jég romboló hatásának leginkább ellenállnak. Mindezen követelményeknek leginkább a nemesnyársak és a fűzek felelnek meg. Ezek koronája jól fejlett, szerteágazó, rugalmas, a szél- és a jég hatásának ellenálló. A jó vízellátású hullámtéri öntés- és hordaléktalajokon gyors növekedésnek és rövid időn belül alkalmasak a védőhatás kifejtésére. A ne- mesnyárak, a fa- és bokoralakú fűiek szelektált fajtáit a termőhelytípustól és a fekvéstől függően differenciáltan kell telepíteni. A véderdő szerkezetét a benne végzett ápolások, állománynevelések során úgy kell kialakítani, hogy az a mértékadó árvízszintnél nyújtsa a legnagyobb védelmet. A mértékadó árvízszintnél kisebb magasságú árvizek esetén is szükség van védelemre. Ezt úgy érhetjük el, ha a véderdő töltés felőli oldalán a talajszintig terjedő zárt szegélyt alakítunk ki, vagyis a fő fafajok közé földig 103
