Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

2. Víz és talaj

A genetikai osztályozási rendszerben az egyes talajtípusok helyét képződésük és fejlődésük határozza meg. A talajképződésnek és a talajfejlődésnek külső és belső tényezői vannak. A 2.7. ábrán a genetikai osztályozás fő típusait és a talajfejlődésre ható legfontosabb tényezőket mutatjuk be.

A romtalajok esetében a talajképződést és a talajfejlődést külső vagy belső tényezők akadályozzák. A váztalajokban, az öntés- és lejtőhordalék- talajokban általában az alacsony humusztartalom akadályozza a nagyobb mezőgazdasági eredmények elérését, így ezeknek a talajoknak elsősorban a javításával kell foglalkozni és csak másodsorban jöhet szóba talajcsövezésük.

Az éghajlat és a víz hatására képződött talajok a mezőgazdasági termelés szempontjából egyaránt fontosak, talaj csöve zésük (eltérő módszerekkel és eltérő mértékben) szükséges lehet.

a) Éghajlat hatására képződött (ásványi) talajok. Közülük a talajcsövezés szempontjából a barna erdőtalajok és a csernozjomtalajok jelentősek. A barna erdőtalajok az erdők és fás növényállomány teremtette mikro- és talajklíma, a rendszeresen a földre jutó szerves anyag, valamint az ezt lebontó gombás mikroflóra hatására keletkeztek. Jellemző folyamataik a humuszosodás, a kilúgozás (főleg a könnyen oldható sók kimosódása) az agyagbemosódás, az agyagvándorlás (az agyagos rész elmozdulása a mélység felé), az agyagszétesés (podzolosodás), a redukció (glejesedés) és a sava- nyodás.

2.3.2. • A talajok genetikai osztályozása

2.7. ábra. A talajtípust alakító hatások

31