Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek

Rétegezett vagy csekély vízáteresztő képességű talaj esetén (kf<0,16 m/d) az 1,2...1,6 m-es szívómélység és az ennek megfelelően csökkentett szívótávolság előnyösebb (6.4. alfejezet), mert így biztosabbak lehetünk abban, hogy a beszivárgó víz a talajon át ténylegesen eljut a talajcsövekhez. (Részletesen tájékoztat spanyolországi sós talajok talajcsövezéséről, műveléséről és öntözéséről Beltran, 1978., a sókimosás gazdasági problémáiról pedig El-Hakim, 1973.).

A félszáraz és száraz (arid és szemiarid) klímájú öntözött területek talajcsövezésekor alapos előzetes talajtani vizsgálatokat kell végeznünk, a termőhelyet meghatározó (talaj, éghajlat, növényzet: ember) hatások tisztázása céljából. Gondoskodnunk kell arról, hogy mind a talaj, mind az öntöző- és az elvezetett víz sótartalmát folyamatosan ellenőrizzék (sómérleg) a sófelhalmozódás megakadályozására (FAO/UNESCO, 1973., ICID Szimpózium anyaga, 1973., Wither-Vipond, 1978.).

7.3.6. Hulladék-lerakóhelyek talaj csövezése

A hulladék megsemmisítésére vonatkozó 1972-es NSZK-beli Szövetségi Törvény többek között a hulladékok központi tárolását is szabályozza. Mivel a hulladékok összetétele és ezzel együtt a térfogatsűrűsége térben és időben erősen változó, az eddigi tapasztalatok szerint időszakos vagy tartós vízbeszivárgással számolhatunk. A szivárgó víz az átáramlás során biokémiai- lag könnyen és nehezen lebomló szénhidrogénekben, fém- és egyéb sókban dúsul (Spillmann-Collins, 1975.), amelyek a talajvízbe jutva jelentősen szennyezik azt. Abban az esetben, ha a szivárgó víz egy vízzáró völgyfenéken felgyűlik, anaerob környezetet hozhat létre, ezt azonban meg kell akadályozni, mivel az így keletkező metán és hidrogén-szulfid megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi a talaj újbóli megművelését,rekultivációját.

A rendezett hulladék-lerakóhelyeken ezért gyakran talpdréneket alkalmaznak, amelyek egy sík szigetelőréteg (pl. agyag, mész, aszfalt, vagy műanyag fólia) feletti, legalább 0,3 m vastag kavics- vagy salakrétegben helyezkednek el. A szívók névleges átmérője legalább NÁ 80 mm legyen. A gyűjtők átmérőjének és a szívótávolságnak a tervezése során a méretezés alapját képező fajlagos vízhozamot 50 %-kal meg kell növelni, egyebekben a 6.1. és

6.3. alfejezet irányadó. A külvizet övdrénekkel kell elvezetni (1. a 7.7. ábrát).

A kereskedelemben kapható hullámos falú PVC-csövek kereken 12 m depóniamagasságig felelnek meg (Wenz, 1976.), e felett lehetőleg nagy belépőnyílású szivárgócsövek kellenek (8.7. alfejezet). A talajcsöveknek nyomás-, hő- (t > 70 °C) és oldószerállónak kell lenniük (mindenféle oldószer, olaj esetében is). A csöveket hajlékony,rugalmas anyaggal (pl. kókusz177