Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek

7.13. ábra. Szemétlerakóhely talajcsövezése ellenőrzőaknával (Spillmann, 1980.)

a) hosszmetszet; b) nagymagasságú depónia (100 m-ig) és c) normál magasságú depőnia (30 m-ig) keresztmetszete; 1 mérőbukó; 2 dréncső NÁ > 250; 3 dréncső NÄ 50; 4 lefolyó a tisztítóberendezéshez; 5 síkalapozás; 6 szigetelőfólia; 7 agyag vagy bentonit- homok keverék; 8 homok; 9 kavics; 10 zúzottkő; 11 egyszemcsés beton; 12 geotextilía; 13 kókuszrost fonat; 14 nagynyomású öblítőberendezés; 15 túlfolyó; 16 szemét (hulladék)

rost fonat) kell fednünk. A kavicsszűrő elemei nagyméretűek (</> > 80 mm) és simák legyenek az eltömődés elkerülése érdekében. A kavicsréteg csúszáskor, süllyedéskor boltozatot képez.

A gyűjtők torkolata az ellenőrzőaknában mindig víz alatt legyen, hogy ne kerülhessen levegő a rendszerbe a robbanásveszély (metán + hidrogén) és okkeresedési veszély miatt. A szükséges gyakori öblítést a műszaki kialakítással meg kell könnyíteni (7.13. ábra). A víz elvezetésének lehetőségéről és módjáról az illetékes vízügyi felügyeleti hatóság dönt.

7.3.7. Zagyülepítő területek (rekultivációs) talaj csövezése

Az NSZK északnyugati sík területén 1970 óta és jelenleg is mind sűrűbben keletkeznek, útépítés vagy egyéb építési munkálatok során olyan területek, ahol szerves vagy ásványi eredetű, nem teherbíró (nem hordképes) talaj- fedő réteget helyeznek el. Ahhoz, hogy ezek a zagyelhelyező területek rekultiválhatóvá váljanak, a 0,8...1,5 m vastagságú zagyréteget kellőképpen

178