Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

5. A drénhatás

Sokszor előfordult, hogy még egyértelmű válasz sem volt, mivel a talajcsövezett terület helyi viszonyai — topográfia, talaj, víz, kivitelezés, a felhasznált anyagok, a mezőgazdasági hasznosítás — erősen változtak és elnyomták pl. a felhasznált anyagokból és az elvégzett munka minőségéből eredő hatásokat.

Az új drénanyagokat és munkamódszereket ezért általában gondosan meg kell vizsgálni a gyakorlati alkalmazás előtt. Ez háromféle módon mehet végbe.

5.7.1. Laboratóriumi vizsgálat

Az új drénanyagokat (cső, szűrő és hasonlók) először laboratóriumban kémiai és fizikai vizsgálatnak kell alávetni. A csövek vizsgálati eljárását a DIN 1180 (agyagcsövek) és a DIN 1187 (kemény PVC csövek) rögzíti. Magyarországon az égetett agyag csövekre az MSZ 6216/1—70, az MSZ 6216/2—68 és az MSZ 6216/3—76 vonatkozik. A szűrőanyagok vizsgálatára különböző intézetek fejlesztettek ki eljárásokat, amelyeknek az egységesítésére törekszünk. A vizsgálatnak a következőkre kell kiterjednie:

— összenyomhatóság;

— tartósság (kémiai, fizikai analízis);

— porozitás (a pórustérfogat eloszlása);

— tömeg;

— térfogat;

— áteresztőképesség (terhelés alatt és anélkül).

A továbbiakban még meg kell vizsgálni a

— hidraulikai viselkedést;

— szűrőképességet (a talajban és talajjal, hosszú távon).

A két utóbbi követelményt csak fizikai modellekkel (szekrényes kísérlettel) lehet vizsgálni.

5.7.2. Dréncsatoma

A dréncsővezeték hidraulikai paramétereit (esés, névleges átmérő, érdesség, beiszapolódott anyag, vízmennyiség) legalább 10 m hosszúságú szekrény alakú dréncsatornában vizsgáljuk.

122