Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
5. A drénhatás
dúlnak elő. A tenyészterülettel szemben támasztott igények: oldott két vegyértékű vas és szénsav, 5,4...7 közötti pH-tartomány, oxigén a levegőben vagy a vízben, optimális hőmérséklet-tartomány: + 1-től +5 °C-ig. A biológiai okkeresedés elsősorban tavasszal és ősszel fordul elő, míg a nyári hónapokban gyakran a vegyi okkeresedés dominál. Sok esetben a kémiai és biológiai okkeresedés a csőben együtt, egymás mellett és egymás után is bekövetkezik. Igazolódni látszik a megfigyelés, hogy a túlnyomórészt a talajtól függő okkeresedés a maximális érték elérése után, a 3...5. évben jelentősen csökken, de ha az okkeresedést a talajvíz okozza, akkor, ha változó intenzitással is, de folyamatos a jelenség. 5.6.2. A vasokker tapadása A talajcső hatékonyságát a cső okkeresedése erősen rontja. A hatás a gyakorlatban a műanyag és az agyagcsövek esetében különbözőképpen jelentkezett. A kísérletek azt mutatták, hogy a műanyagokon jobban tapad a vas- okker-szuszpenzió, mint az égetett agyagon, viszont a műanyagok között a különbségek nagyobbak mint a műanyag és agyag között (Kuntze, 1978.). Egyrészt a kísérő- és segédanyagok (mint pl. emulgeálószerek, stabilizálok, síkosító anyagok és katalizátorok), másrészt a csövek felületének a sajtolás során előálló változó kémiai tulajdonságai is jelentős különbségeket okoznak. Adhéziómérések arra utalnak, hogy az okkeresedést elsősorban fizikai problémának kell tekintenünk. Az okkeresedés mértéke — úgy tűnik — különösen a határfelületi feszültségtől függ, amit a beömlőnyílások szempontjából figyelembe kell venni. 5.6.3. Okkeresedés és drénszűrő A még széles körben elterjedt vélemény ellenére ki kell jelentenünk, hogy a drénszűrők is (különösen a szintetikus anyagok) eltömődhetnek és hatástalanná válhatnak a vasokker hatására. Ezért okkeresedési veszély valószínűsége esetén le kell mondanunk a drénszűrő alkalmazásáról, vagy — ha talajtani szempontok miatt szükséges a szűrőzés, akkor - lebomló szerves szűrőanyagokat kell választanunk, amelyeknek a szűrőképessége bomlás közben regenerálódik (pl. tőzeg, szalma és hasonlók). Egy különböző szűrőanyagokkal végzett ötéves terepi talajcsövezési kísérlet megmutatta, hogy a szűrőként alkalmazott fűrészpor gyakorlatüag képes az első években különösen hevesen fellépő okkeresedési veszélyt 119
