Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
5. A drénhatás
5.5. ábra. A dréncső működése kötött talajban (Eggelsmann, 1969.) 1 áteresztő fedőréteg (vagy mélylazított talajréteg); 2 gyenge vízvezető képességű (kötött) talaj a drénárokban a visszatöltés vízáteresztő képessége elégséges, és az is marad (5.5. ábra), és függ a drén felett elhelyezkedő talaj vízáteresztő képességétől is (5.1. táblázat). Ilyen talajokban az épített talajcsöveket adott esetben célszerű cső nélküli őrénekkel kombinálni (4.2. alfejezet), ha talajtani és éghajlati szempontból nem jöhet szóba az altalaj javítása (4.3. és 4.4. alfejezet). Amennyiben pangóvizes vagy kötött vizes talajban már (kevésbé hatásos) drénháló- zat működik, akkor az utólag cső nélküli drénnel kiegészíthető (4.2. és 5.2. alfejezet). 5.1.3. A víz belépése a dréncsőbe Szakszerűen végzett talajcsövezés esetén — a drénezőgépek csak kellőképpen száraz talajon tudnak dolgozni — elvárható, hogy a drénárokba visszakerülő talaj kielégítő vízáteresztő képességű és az is marad, tehát a víz át tud rajta áramolni. A víz sugárirányban áramlik a dréncsőhöz. A talaj vízáteresztő képességétől és a cső belépőnyílásainak méretétől függően a belépési ellenállás különböző, és hatására a talajvízszint a drén közelében emelkedik vagy süllyed (5.6. ábra). Amennyiben a géppel ásott árkokban a dréncsövekre nedves, átdolgozott talaj kerül, amely tapasztalatok szerint gyakorlatilag vízzáró, akkor 101