Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A Hortobágy-Berettyó medence népeinek története

A gabonatermelök és állattenyésztők közötti küzdelem legklasszikusabb példája a Mirhófok elkötése 1783-ban. A Mirhó-fok a Tisza bal partjának legveszedelmesebb kiágazása volt. 1764-ben Karcag, Kenderes, Kisújszállás, Túrkeve, Kunmadaras városa közerővel elzárta a Mirhó-fokot. Orczy Lőrinc báró, - aki birtokai révén a Nagykunság városaival szomszédos volt, - átlátta, hogy milyen hasznos a gát, s 1767-ben hullámverés elleni rőzseművekkel és védőfüzes telepítésével tovább fejlesztette. A gabonatermelő gazdaságokkal, - akiknek érdekük volt a mezőgazdasági szántóterületek védelme a káros vizekkel szemben, - ellentétben álltak az ártéren állattenyésztést folytató gazdaságokkal, akik egyelőre győzelmet is arattak. Több éves szárazság után ugyanis Szolnok vármegye 1776-ban a töltést elbontatta, s a Tisza és a Berettyó is ismét kitört ezen a veszedelmes fokon. Végül győztek a gabonatermelő földbirtokosok, s a Mirhó-gátat 1785-ben újra megépítették. Ebben az időben Orczy Lőrinc báró már királyi biztos volt. De hogy milyen örömöt jelentett a Mirhó-töltés újjáépítése a környék lakói számára, azt a mellékelt költemény bizonyítja. Mint érdekességet feltétlen meg kell említeni, hogy a Mirhó-gát megépítését követő gazdasági-társadalmi átalakulás szinte modellje lett a később végrehajtott Tisza-völgy szabályozásának és ármentesítésének. Azok a változások ugyanis, melyek a Mirhó-töltés kiépítése után az érintett területen bekövetkeztek, megismétlődtek a Tisza-völgy gazdasági és társadalmi életében is. Fokozatosan megszűnt az árterületi állattenyésztésre jellemző szilaj pásztorkodás. Az árvizektől most már megmentett területen gazdaságosan meg lehetett termelni a takarmánynövényeket, s biztosítani lehetett a rendszeres tejtermelést és hizlalást. A szilaj állattenyésztést felváltotta az istállózó állattenyésztés. A szürke marhát fokozatosan felváltotta a magyartarka fajta, melynek „alapanyaga" a magyar szürke marha volt, s nyugati fajtákkal keresztezve tenyésztették ki a magyar tarka fajtát, amely nemcsak az állattenyésztésre, hanem a hizlalásra is kedvező hatással volt. Megszűntek a gulyák, viszont megszaporodtak a települések közvetlen közelében, - a bellegelőkön - legelő csordák, melyből a tehenek naponta hazatértek fejesre az istállóba. Élet a pusztán