Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A Hortobágy-Berettyó medence népeinek története

meg a magyarokkal a kukoricát (törökbúza), s a lakosság nagy kedvvel látott hozzá ennek a takarmányként is használható gabonanövénynek a termesztéséhez. Fejlődött a kertészkedés is, elsősorban káposztát, répát, petrezselymet, hagymát termeltek, de tudunk ebből az időből görögdinnye termesztéséről is. Bár a magyar földesurak a hódoltsági területről elmenekültek, megbízottaikat elküldték a jobbágyi szolgáltatások behajtására. Ez általában nagy kockázattal járt, ezért a megbízottak által igyekeztek a jobbágyokkal megállapodni szolgáltatásaik pénzbeli megváltásáról. Ez előnyös volt a jobbágyoknak is, mert ettől kezdve ott törték fel a földet, ahol akarták, s annyi jószágot legeltethettek, hizlalhattak, amennyit tudtak. Ez aztán lendületet adott az állattenyésztésnek és a földművelésnek is. A Sárrétek és a Hortobágy-medence víztől mentes rétjein, a Berettyó és a Sebes-Körös lapályain, ingoványain és tisztásain nyájak, gulyák, ménesek tömege legelt. Olyan lendületet vett az állattenyésztés, hogy egyes lakosok egész pusztákat vettek birtokba. A felhizlalt szarvasmarhákat aztán fegyveres kísérettel hajtották az európai piacokra. Gulya és gémeskút A XVII. század végével megkezdődtek a felszabadító hadjáratok. A török kiverésével azonban nem költözött béke a Hortobágy-, a Berettyó- és a Sebes-Körösök vidékére. A lakosságnak végig kellett szenvednie a kuruc-labanc háborúkat, a császári hadak megszállását, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát és a rác rablócsapatok pusztításait. Kornádi lakosai pl. a XVIII. század elején háromszor voltak kénytelenek tűzhelyeik mellől elmenekülni, míg végül sikerült nekik a Kutas laposnál „rác vágást" csinálni. Innen aztán nem menekült el kiegyenesített kaszáik elől egyetlen rác martalóc sem. A lakosság pusztulását mutatja a hajdúság létszámának csökkenése is. A hajdúk a XVIII. század elején mindössze feleannyian voltak, mint száz évvel korábbi letelepedésük idején. A felszabadulás a Hortobágy, a Berettyó és a Körösök völgyében vármegyényi területen csak nomád pásztorokat, kevés számú vízből, mocsárból és nádasból élő, halászó, vadászó, gyűjtögető embert talált, alig számba vehető szántóföldi műveléssel, elmaradott körülmények között.