Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Élet a lápon

Háromágú szigonyt használtak Ároktőn, négyágút Tiszadobon. Hajdúszoboszlón is háromágút használtak, 4-5 m-es rúdon, itt „horgony"-nak is nevezték. Horgászat. Elsősorban harcsára és csukára horgásztak, s általában eleven halat húztak a horogra. Ezt tiszta vízben az óvatos ragadozóhal leeszi. Eredményesen a májusi zöldár idején lehetett horgászni, mert a zavaros vízben a ragadozó hal jobban rákapott a horogra. Borítóhalászat. Borító szerszámok a „tapogatók", a „lepihálók" voltak. Tapogatóval úgy halásztak, hogy egy rés volt a tapogatón, azon egy háló. A tapogatóban rekedt halat zavarni kezdték, s a hal a résen át a hálóba úszott. A lepiháló a tapogató és a háló összeszerkesztése. A meglepett halra a tapogatót rácsapták, különösen ősszel, amikor a ponty nagy csapatokban járt. Emelő halászat. Legegyszerűbb eszköze a „szák", mely egy villa alakú rúd, melyre zsákot kötöttek. Fejlettebb formája a „merettyű". „teviháló" rúdra, négy ágon kötözött háló. Csikaszé kasok Csikaszát. A lápon a sok veszély miatt az ember „lápi bot"-tal járt. A csíkász „csíkkas"-sal, vagy „csíkkosár"-ral halászott, mely vesszőből font úrna alakú kas volt egy versékkel. Lápmetszővel, vagy lápvágóval átvágta a tőzeg felszínét, bedugta a kas végét, s az így keletkezett lápi kútba belehelyezte a csíkkast. A csikaszát a Sárréteken nagyon elterjedt volt, egy cseber csíkért 51 kr-t adtak. Csökmő község minden évben 6 cseber csíkot volt köteles adni az uraságnak.

5 Rákászás. A rákászó ember, belegázolva a vízbe, a padmalyok alját, az odúkat jól megkaparászta, s ha rák akadt a kezébe, kiemelte. A Berettyón ócska szitát, rostát használtak rákászásra. Egy rúdra kötötték, az alját befonták, beletették a májat, nehezéknek három ócska patkót kötöttek rá. A rothadó májra a rák ráment, s kiemelték. Az Éren is így rákásztak. A csegei halászok hálóval fogták a rákot. Bihar Vármegye Irattára. Urbárium Gyűjtemény