Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A Két Sárrét

nőttek mega nép szemében, a mocsár képe pedig — különösen éjszaka — ijesztőbb volt minden sárkánynál. Ezért naplemente előtt igyekezett mindenki biztos helyre menni, mert a Sárrét ismeretlen ingoványai — különösen éjjel — ezer és ezer veszélyt rejtegettek. Este a Sárrét nagyobb szigetein épült községek fehér templomainak harangjai sokáig csengtek-bongtak a végeláthatatlan nád- és sáserdők felett, hogy a munkából hazatérő emberek a hang után tudjanak tájékozódni a sokszor két lépésre is veszélyes buja növényzet között. Járt út nyomát ezen a területen felfedezni sehol sem lehetett. Még a szárazabb, biztonságosabb marhajárta réten is kerékagyig süppedt a kocsi. Ezekben a községekben a kocsival való közlekedés a vízre fektetett fűzfavesszőbőlfont és nádkévékből összerakott — úgynevezett — bűrhídon át történt. " 5 Reszeghy Lajos fentebb idézett leírásaiból azt is megtudjuk, hogy a Sárrét kellemes időben szép és romantikus vidék volt. Ezt a szépséget és romantikát sírták vissza a régi sárréti emberek a szabályozások és a Sárrét lecsapolása után még sokáig, mert a szépséggel és romantikával együtt eltűnt a rét terített asztala is, melyről pedig keserves munkával is oly keveset lehetett szerezni. Mivel hosszú idő után mindenki csak a kellemes élményekre szeretett és szokott is visszaemlékezni, nem sok sárréti embernek jutott eszébe, hogy amikor a tavaszi hóolvadás után a Berettyó, a Sebes-Körös és a Kutas is megáradt, nemcsak kevéske szántóföldjüket öntötte el az ár, hanem a víz betört a falvak belterületére is és sorra döntötte romba kicsiny vályogházaikat. Benyovszky István: Harc a farkasokkal A szabályozások és vízrendezések ettől a veszedelemtől is megmentették az itt élő embereket, s teremtettek számukra kulturált, egészséges életet, s ahol 150 évvel ezelőtt még a láp vize uralkodott, ma aranyló búzatengert, zöldellő naptaforgó és kukoricaföldeket ringat a Sárrét felett fújó szél. Természetesen megváltozott az emberek élete is a szabályozásokkal. Míg a legtöbb ember számára a pásztorkodás és a halászat, a nádtermelés, a gyékényfonás és gyékényszövés biztosította a megélhetést, most meg kellett fogni az eke szarvát, fel kellett törni a földet és megkezdődött a gyorsan szaporodó lakosság számára a szántóföldi növénytermelés, a nomád és félnomád állattenyésztés helyett pedig Reszeghy Lajos emlékiratai 3-4. p.