Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Vízgazdálkodási társulatok a Hortobágy-Berettyó medencéjében
tonsága szempontjából elsőrendű fontosságú kisebb feladatokat nem végezték el. Mivel az állam ezeknek a feladatoknak az elvégzését anyagi fedezet hiányában nem tudta vállalni, közel egy évtized után belátta, hogy csak az önkéntes társulati forma hozhat kedvező változást az addig elhanyagolt munkák elvégzésében. A rendelet az önkéntesség és az önigazgatás biztosításával engedélyezte vízgazdálkodási - vízrendezési és vízhasznosítási - társulatok alakítását: - a helyi vízkárelhárítás körébe tartozó egyes vízügyi munkák megvalósítása, valamint a helyi vízrendezés hiányából származó károk megszüntetése, továbbá - az öntözési főművekre támaszkodó, a terület domborzati és vízrajzi viszonyai által meghatározottvízgazdálkodási és üzemelési egységeken - öntözőrendszereken - belül az öntözéses gazdálkodás fejlesztése érdekében. A társulat létrehozásának feltétele volt, hogy az érintett mezőgazdasági ingatlanok, ill. öntözőtelepek több mint felének tulajdonosai - használói - a társulat megalakulását önként elhatározzák. A társulatnak tagja lehetett a működési területen mezőgazdasági ingatlannal, vagy házas belsőséggel rendelkező természetes és jogi személy, ha a tulajdonában levő ingatlan, ill. öntözőtelep terjedelme alapján a társulat közgyűlése által meghatározott összegű hozzájárulást (tagsági díjat) megfizette, ill. a meghatározott természetbeni munkákat elvégezte. A társulat eredményes működését a vízügyi szervek műszaki vonalon kötelesek voltak elősegíteni. Amennyiben a társulat által végrehajtásra kerülő vízimunka megvalósításához községi érdek kapcsolódott, akkor a községi tanács, ha pedig országos érdek, - s a munka költségszükséglete mind az érdekeltek, mind pedig a község /város/ teherbíró képességét meghaladta, - akkor a „Vízügyi Alap" terhére az Országos Vízügyi Főigazgatóság támogatást adhatott. A társulat önálló jogi személy, melyet a tagok által választott igazgatóság képvisel, alapszabály alapján működik, legfontosabb szerve a közgyűlés. A felügyeletet a társulatok felett a vízügyi főigazgató, vízgazdálkodási szempontból az illetékes vízügyi igazgató, szervezési szempontból a SZOVOSZ megyei szövetsége, öntözőtársulatoknál termelési szempontból a megyei tanács mezőgazdasági osztálya gyakorolta. Területünkön a társulatok felügyeletét a Debreceni Vízügyi Igazgatóság és a Földműves Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei Központja látta el. Azokat az ingatlantulajdonosokat, akik a tátsulat megalakításában részt vehettek volna, de felvételüket nem kérték, a hozzájárulásukkal azonos összeg, ill. természetbeni munka elvégzésére lehetett kötelezni, ha a társulat által végzett munka és a létesített berendezések azok érdekeit is szolgálták. A vízgazdálkodási társulatok adó- és illetékkedvezményét a pénzügyminiszter külön rendeletben szabályozta.Az alapszabály a társulat feladatain kívül a ki- és belépés módját, a vagyoni felelősséget, a feloszlásra és felszámolásra vonatkozó szabályokat is köteles volt megállapítani. Területünkön a társulatok szervezésében, megalakításában és eredményes működtetésében a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság részéről különösen a következő dolgozók végeztek kiemelkedő munkát: dr. Papp Ferenc, Zalánffy László, Szűk Tibor Szabó János, Szilágyi Lajos, Kiss József, Durszt Ferenc, Czakó Lajos, Révész István, Kövendi László, Kun József, Kovács Barna. Amint azt már korábbi könyvünkben 1 jeleztük, az Elnöki Tanács említett rendelete alapján a Hortobágy-Berettyó medencében az alábbi vízrendezési társulatok működtek: a Berettyói, a Hortobágymenti, a Hamvas-Sárréti és a Királyéri Vízgazdálkodási Társulat. 1 Dunka-Fejér-Papp: A Közép-Tiszántúl vízi története. Bp., 2003. 148. p.
