Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Vízgazdálkodási társulatok a Hortobágy-Berettyó medencéjében
A Királyéri Vízgazdálkodási Társulat működése a vizsgált területet - a HortobágyBerettyó medencéjét - jelentősen nem érinti, annak tevékenysége Tiszalök, Tiszadada, Tiszadob, Tiszavasvári, Tiszaeszlár és Tiszanagyfalu térségére korlátozódik, ezért ezzel a Társulattal a továbbiakban nem foglalkozunk. A Berettyó, a Hortobágymenti és a Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulatok működését röviden az alábbiakban foglaljuk össze: Berettyó Vízgazdálkodási Társulat A Társulat történetét a legrövidebben a mellékelt táblázat mutatja be, melynek adatain keresztül követhető, hogy a Társulat — időben aránylag rövidre szabott működése alatt - mennyi változáson, átalakuláson, összevonáson, szétváláson ment keresztül. Vegyük sorra ezeket az eseményeket: Penészleki Vízrendező Társulat 1958-1966 Ebben a román határ menti elmaradott kis faluban alakult meg területünkön az első vízgazdálkodási társulat. Penészlek lakossága ekkor (1958) 2100 fő volt. Sokan tanyákon, több család földkunyhóban lakott. Az egészségtelen kunyhókban aratott a tüdővész. A nyírségi homokon elsősorban a direkt termő borok termettek meg, közöttük is ki kell emelni a novát (más néven nohát). Ennek a bornak egészségromboló hatását nem kell külön bemutatni, de a nova boron kívül sokan itták az ipari minőségűre lerontott denatutált szeszt, a „denát" is. 2 A társulat a község belsőségétől keletre, a magyar-román országhatárig terjedő vízgyűjtő területen belül fekvő völgyeletekre terjedt ki. Határa északon a községhatár, keleten és délen a magyar-román országhatár, nyugaton a vízgyűjtő terület határa volt. A csatornák elhanyagolt állapota miatt a csapadék nem folyt le, s a mélyebb fekvésű területeket rendszeresen elöntötte. Elképzelhető, milyen elkeseredést váltott ki ez a helyzet az amúgy is nyomorúságos körülmények között élő gazdákban, akiknek néhány holdas — számukra életet jelentő - területén az éves termés gyakran került végveszélybe. A felső szakaszok birtokosai hozzákezdtek a csatornák kitisztításához, a víz egyre lejjebb került, s most már olyan gazdák területét öntötte el, akiknek földje addig nem látott vizet. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy ez sok gazda tettlegességre ragadtatta magát, s ásóval, kapával támadtak egymásra, és sokan maradandó sérüléseket szenvedtek. Ez a tarthatatlan állapot egyeseket végre arra késztette, hogy segítséget kérjenek a Debreceni Vízügyi Igazgatóságtól. A panaszokat az Igazgatóság részéről a terület akkori szakaszmérnöke, Kiss József vizsgálta ki, és tájékoztatta az érdekelteket, hogy a a belvízveszély elhárítására csatornákat kell építeni, s ehhez a társulat megalakításán keresztül vezet az út. Nem ment azonban könnyen a társulat szervezése sem. Az akkori időkben szokatlan szervezési módot vettek igénybe; a község görögkatolikus lelkésze a templomban a szószékről az igehirdetés után hívta fel a gyülekezet figyelmét a társulás szükségességére. Mivel a település lakói igen vallásosak voltak, hallgattak a lelkész árnyaltan hangoztatott ösztönzéseié, és elmentek az alakuló közgyűlésre. A közgyűléseket a helyi iskolában tartották. 1958. március 25-én létrejött a szervező bizottság, a társulat pedig „Penészlek Vízrendező Társulat" néven 1958. április 23-án alakult meg, 496 kh-n, amelyből 250 kh szántó, 150 kh rét, 96 kh pedig legelő volt. Összesen 156 birtokos írta alá a belépési nyilatkoVégh Antal: Erdőháton, Nyíren. Bp., 1972. 21-49. p.
