Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Árvízmentesítés és belvízrendezés az egységes vízügyi szervezet létrehozása után
Az egységes vízügyi szervezet létrehozása után a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság lehetőségeihez képest igyekezett fejleszteni a már kiépített belvízrendszereket is, ennek étdekében a Tiszacsegei szivattyútelepet 3,2 m 3 /s teljesítményűre bővítette és elektromos üzeműre átépítette. Ezt követően a Hortobágy rendszerben a legjelentősebb fejlesztés a Nyugati főcsatorna megépítése volt. A főcsatorna gravitációsan biztosította nemcsak a korábban épült Hortobágyi Öregtavak, hanem az időközben megépült további halastavak vízellátását is. A főcsatornát 1965. december 30-án helyezték üzembe, s a Hortobágy folyó belvízi terheltségének csökkentése érdekében megépítették 1971-ben Rejei (Tiszadob) 3,2 m 3 /s és a 2,6 m 3 /s teljesítményű Polgár-Folyási villamos szivattyútelepeket. A következő fejlesztés a rendszerben már a Tisza II. (Kiskörei) vízlépcső építésével volt kapcsolatban. A vízlépcső szivárgó vizeinek a Tiszába történő beemelése érdekében az övcsatornában több szivattyútelep is épült (Támfalui, Karádéfoki, az új Tiszafüredi, a Tiszafüred-Hataji és az Alsóréti). Ezek viszont a Hortobágy rendszer belvízrendezését csak közvetve érintették, ezért ezekkel a szivattyútelepekkel részletesen a továbbiakban nem foglalkozunk. A Nyugati főcsatorna megépítésével feleslegessé vált a Halastói tápcsatorna üzemeltetése, s az eddig reverzibilis átemelő telep most már kizárólag a belvízvédekezés érdekeit szolgáló szivattyúteleppé vált. A Hortobágy-Berettyó főcsatornán Ágotánál többször is alkalmazott ideiglenes elzárás véglegesítése érdekében 2001 októberében a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megépítette az Ágotái vészelzáró műtárgyat, amely alaphelyzetben nyitott, ám zárásával megakadályozható, hogy a befogadó Hármas-Körös árvízi állapotában zárva tartott mezőtúri árvízkapu mögötti térségre - a nagysárréti, nagykunsági és fegyvernek-mesterszállási ártéri öblözetekbe — a Hortobágy-Betettyó főcsatornán levonuló belvizek kiöntsenek. 1963 és 1966 között került sot az addig elhanyagolt Berettyó-Sebes-Körös közötti terület belvízi fejlesztésére. A Kutas belvízrendszer fejlesztés I. üteme keretében a Kutas főcsatornára és a Kődombszigeti főcsatornára telepítve kiépült a mellékcsatornák rendszere, melyek az összegyűlt belvizeket e két főcsatornán levezetve a Szeghalmi és Kődombszigeti szivattyútelepeken keresztül emelik be a Berettyóba, illetve a Sebes-Körösbe. Jellemző a területen levő vízfolyások nagy számára, és a rendszer átláthatóságára a következő - már-már anekdotába illő - eset, ami az említett belvízrendszer-fejlesztés műszaki átadásán történt meg. Mielőtt bárki előzetesen kaján megjegyzést tenne az átadáson részt vevők és a műszaki ellenőr esetleges alkoholos állapotára, előre kívánjuk bocsátani, hogy senki a munka kezdete előtt és alatt alkoholt nem ivott, nemcsak azért, mert ez tilos volt, hanem azért is, mert a vízügyi szolgálati fegyelem ezt minden dolgozótól megkövetelte, hiszen a vízügyi dolgozó számtalan esetben került olyan helyzetbe, amikor emberi életek ezreiért, s milliárdos értékekért kellett felelősséget vállalnia. Folytatva a műszaki átadás eseményeit; a nyári melegben egész délelőtt gyalogosan jártuk a csatornákat, a műtárgyakat pedig gépkocsival közelítettük meg. Miután már számtalan csatornát és műtárgyat megtekintettünk és megvizsgáltunk, egyre inkább az az érzésünk támadt, hogy a műszaki ellenőrünk kezd egyre bizonytalanabb lenni a csatornák és műtárgyak dzsungelében, szövevényében, s egy-egy műtárgyhoz kétszer is elvezeti a
