Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
IV. A "Tisza-regulázási" tervekről
csepp volt csupán, de ezt követően a „Hetilap” egyre inkább azok fórumává vált, akik a VÁSÁRHELYI, - majd később KECZKÉS, - illetve PALEOCAPA-féle „hivatalos” Tisza-szabályozási terveket megkérdőjelezték. Jóllehet maga KOSSUTH fejtegette korábban, hogy mivel e kérdésben nem politikai elvek forognak, hanem az egész vízszabályozás „egy szerfelett bonyolult, de mégis gyakorlati tárgy”, ezért minden csalhatatlansági igény nélkül fog a kérdéssel foglalkozni. A lap egyébként 1846 januárjától fogva valóban megkülönböztetett figyelmet szentelt a tiszai fejleményeknek. Kossuth is több cikkben foglalkozott a munkálatok érdekeltségi hátterének és pénzügyi megalapozásának kérdéseivel. „A Tiszaszabályozás olly természetű munka, melly ha egyszer megkezdetett, felakadás nélkül kell lolytattatnia, különben ha bármi előre cl nem látott ok miatt valamelly felakadás történnék a munka nem hasznot, hanem kárt, viszályt, háborúságot idézne elé mert ez a Tisza ármá- nyos folyam. Partjain növclkedém, jól ismerem. ” A lap javára írandó, hogy a Tiszavölgyi Társulat titkárának, KOVÁCS Lajosnak több tudósítását közölte, de itt is megjelentek a LÁM-„hívők”, valamint GALAMBOS Sámuel és mások nemegyszer személyeskedő hangvételű írásai. Időközben SZÉCHENYI István - a Tiszavölgyi Társulaton belüli ellentétek lecsillapítására, a lelkesedés felcsigázására az 1846. augusztusi debreceni nagygyűlés előkészítéseként - hozzáfogott második tiszai kőrútjához. Ezúttal nem kocsin, hanem hajón utazott felfelé a Tiszán. A július 17-i szegedi indulás és az egész további hajóút szenzációszámba ment. A Tisza középső szakaszán összesereglő népek még soha nem láttak a vízen gőzöst közlekedni. Voltak olyanok is, akik azt hitték, hogy SZÉCHENYI találta fel a gőzhajót. A városok és megyék urainak lelkesedése az egekbe hágott. Küldöttségekbe tömörülve egymás után lépdeltek felfelé a gőzhajó oldalához támasztott pallókon. Ezrek tódultak a Tisza-partra megbámulni a Pannónia gőzhajót és ünnepelni a „legnagyobb magyart”. Kedves anekdota őrzi e tiszai utazás egyik epizódját. SZÉCHENYIT Szabolcs vármegye küldöttsége Tiszadobnál nagy dáridó- val fogadta. Amint a hajóból kiszállt, mosolyogva kérdezte az uraktól: „Nos, hogy tetszik a hajó?” Azt várta, hogy elragadtatással szólnak a forgalom élénküléséről, a közlekedés emelkedéséről, vagy a technika vívmányairól, de kérdésére mély csend következett. Végre egy öreg táblabíró megszólalt: „A kereki úgy kapari a vizet, mint a kutya. ” Folyami gőzhajó a múlt század közepén Július 22-én egészen Tiszabercelig tudtak felhajózni a folyón, de ezen a ponton túl már nem volt biztonságos a gőzhajózás. Mint tudjuk, útközben csatlakozott hozzájuk Pietro Pai.EOCAPA, a szakértőül meghívott velencei vízépítési igazgató. PALEOCAPA magyarországi látogatását nagy várakozás előzte meg. Mindenki 98
