Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

IV. A "Tisza-regulázási" tervekről

PALEOCAPA könyvének térképrészlete. A térképen egy'enes vonallal jelölte az általa ajánlott átvágásokat

két 10 nap múlva Polgáron, a másikat szeptember 18-án Pesten vetette papírra.

PALEOCAPA először azt kívánta megállapítani, mi okozza a Tisza áradásait. VÁSÁRHEI.YIvel ellentétben arra a meggyőződésre jutott, hogy az árhullámok összetorlódását a folyó esésviszonyai- nak növelésével nem lehet elkerülni: „...ha megtekintjük ezen ország sajátos helyfekvési állapotját, mcllynek roppant síksága egészen ama hegységek tövéig kiterjed, mellyekrül minden oldalrul és olly sok felöl omlanak a folyók közös beiogadó medrük, a Tisza felé, könnyen át lehet látni, hogy a kiöntések a szerfelett bő vizek összetódulásának, nem pedig a kevés esetnek [az eset szó mai értelme itt: vízszín-esés] tulajdonítandók, s hogy itt folytonos töltésezésre van szükség, melly a széttörjészkedést visszatartsa és korlátozza”.

Megítélése szerint a vízmagasság növekedése a felsőbb szakaszon viszonylag kevesebb lesz a szabályozás után, de a Középső- és Alsó-Tiszán minél szélesebb árteret zárnak el a töltések a folyó vize elől, annál magasabb vízszínre lehet számítani.

PALEOCAPA tehát mindjárt munkája elején máshova helyezi a hangsúlyt, mint VÁSÁRHELYI. Többször is elismétli, hogy a folyó esésviszonyain keveset javítanának a tervezett átvágások, ugyanakkor a szabályozás fő célját - a földterület ármentesítését - töltések építésével is el lehet érni. PALEOCAPA tehát a Tisza- völgy rendezésére a folyó töltésezését javasolja és csak másodrendűnek tekinti az átvágások létesítését. Ekkor is inkább kevesebb, de nagyobb - az ő szó- használata szerint „valódi” átvágást javasol VÁSÁRHELYI apró és nagyszámú kanyarátmetszései helyett.

Véleménye szerint: „Ha a Vásárhelyi ür által javasolt minden átvágások mind végrehajtatnának: egész hasznok csak az lenne, hogy a legmagasb vízár színe vala90