Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
IV. A "Tisza-regulázási" tervekről
mi kevéssel lej ebb szállana, s ennél fogva az árvíz elleni töltések valamivel alacsonyabbak lehetnének”. Az árvágásokat a következők szerint csoportosítja: az első típust azok alkotják, amelyeknek végrehajtását az érdekeltek szorgalmazzák ugyan, de az általános szabályozás rendszerével nem egyeztethetők össze. Ezeket nem tartja megengedhetőnek. A második fajtához azokat sorolja, amelyek a rendszernek ugyan nem ártanak, de semmiféle hasznot nem okoznak. Ezek az érdekeltek költségén végrehajthatók. Végül azt az átvágást, amely „amellett, hogy az azt kívánt magánosoknak használ, a rendszernek is nevezetes előmozdítására szolgál”, nemcsak megengedhetőnek, hanem a Tiszavölgyi Társulat által anyagilag is támogatandónak ítéli. Elképzelt jelenet, VÁSÁRHELYI és SZÉCHENYI a Tisza-szabályozás megkezdésének helyszínén PALEOCAPA kontra VÁSÁRHELYI ? “Azok, kik azt képzelik, hogy Vásárhelyi terve megbukott s Palcocapa terve lett már kezdetben vakon kitűzve, nem tudják mi történt - mivel már 1846-ban részint megkezdődtek Tokaj felett az átvágási munkálatok, részint pedig az élőmunkák folyamatban voltak. ” (HERRICK Károly, 1879) Látszólag a legnagyobb különbség PALEOCAPA és VÁSÁRHELYI között az átvágások számában van. VÁSÁRHELYI 102 átvágást javasolt, PALEOCAPA mindössze 15-öt. Azonban más arány alakul ki akkor, ha az átvágások hosszát, pontosabban az általuk tervbe vett folyórövidülést tekintjük. Ez VÁSÁRHEI.YInél hozzávetőlegesen 452 km, PALEOCAPÁnál pedig 205 km. Tehát az olasz mérnök közel 91
