Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

III. Az átfogó vízimunkák előkészületei

des programját vallotta, de ő a fejletlen hazai ipar gyorsított gyámolításához fo­gott a Védegylet-mozgalom segítségével. Számításaiban a kezdeti lelkesültség után csalatkoznia kellett, mivel e vállalkozása - ellentétben a Tisza-szabályozással - gaz­daságilag megalapozatlan volt. A kereslet­kínálat piaci törvényszerűségei helyett a hazafias buzgalomra épített egy szegény országban, amely az iparcikkek behoza­talára kényszerült. Talán erre a fiaskóra is gondolt KOSSUTH, amikor a későbbiek­ben SzÉCHENYIről a következőket írta: „ Ujjak a kornak ütőerére teve és megér­tette lüktetéseit. És ezért, egyenesen ezért tartom őt a legnagyobb magyarnak, mert nem ismerek senkit históriánkban, kiről el ne mondhatnék, hogy százados hatásra számított lépései sem korán, sem későn nem érkeztek. Ó korának nyelvévé lön, ő a nemzet jobbjai gondolatának szavakat adott. Es hatásának titka itt fekszik. ” Az Alföld felvirágoztatásának gondola­ta viszont elválaszthatatlan volt a Ti- sza-völgy ármentesítésének végrehajtá­sától, vízi- és közúthálózatának kiépíté­sétől. Politikailag megosztott ország­ban azonban egy ekkora vállalkozás végrehajtása szinte megoldhatatlan nehézségekbe ütközött. SZÉCHENYI tisztán látta, hogy az ellen­zék - gyenge gazdasági ereje miatt - ön­magában nem képes e feladatot megolda­ni, ugyanakkor a kormányzat anyagi tá­mogatása mit sem ér, ha azt az Alföld birtokossága gyanakvással szemléli. Széchenyi véleménye szerint a vizek átfogó rendezéséhez sem a kormányzat, sem pedig az érintett megyék nem fog­hatnak hozzá, mert valójában egyiküket sem égeti a dolog eléggé, egyikük sem képes önmagában a munkálatokat követ­62 kezetesen végrehajtani. Meggyőződése volt, hogy az ügy legkitartóbb támaszai maguk a part menti birtokosok és lako­sok lesznek, ugyanakkor a szabályozott (azaz hosszában lerövidített) Tisza a szál­lítási költségek jelentős megtakarításával az államnak bevételt, tehát érdekeltséget jelent. (íme a VÁSÁRHELYI-féle terv sok átmetszésének egyik alapvető oka!) Va­gyis a vállalkozást tartósan csak e ket­tős (állami és birtokosi) érdekeltségre lehet alapozni. A Tisza kiöntéseinek helye és iránya a mai Magyarország térképén Tervei valóraváltásának lehetősége nyílott meg előtte, amikor az uralkodó 1845-ben megbízta a Helytartótanács Közlekedési Bizottmányának elnöki teendőivel. (Ez a mai fogalmak szerint a közlekedési mi­niszteri pozíciónak felel meg). Az augusztus 16-án kelt királyi leirat sze­rint: ,,E’ királyi helytartó Tanácshoz egy helytartósági Tanácsos elnöklete alá ren­delendő saját kebelbeli bizottság állíttassák, mellynek feladata lesz, mind­azokat, mik ezen királyi helytartó Tanács teendőihez az országos közlekedések

Next

/
Thumbnails
Contents