Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

III. Az átfogó vízimunkák előkészületei

körébe vágólag tartoznak, tehát a ’ folyók szabályozását és hajózhatóvá tételét, csatornákat, országutakat, ló és mozdony erőre épülő vaspályákat, és ezek eránt keletkező magán társulatokat illetik, tárgyalni, úgymint az ezekkel kapcsolatban levő javaslatokat és terveket a ’ jövendő törvényhozásra is figyelve megtenni és előre elkészíteni”

SZÉCHENYI népszerűsége a közlekedési bizottmányban vállalt szerepe miatt az ellenzéki körökben csorbult, sőt még a fontolva haladók sem álltak egyértelműen mellé, annyira rossz volt azidőtájt a Helytartótanács híre.

Már a hivatal elvállalása előtt megváltozott vele szemben a közhangulat. Valójában még csak híre volt kinevezésének, de július 2-án kocsiját, - melyben feleségével utazott - sárral dobálták meg, a megyegyűlésen lepisszegték, macskazenével

fenyegették. Az ellenzék minden rossz okozójának tartotta, és a tisztelői által rendezett fáklyászenét füttyszóval akarták megzavarni. „Nem zsarnokság ez?” tette fel a kérdést naplójában.

SZÉCHENYI nem is rejtette véka alá, hogy a Tisza-völgy ügyében gyökeres lépések megtételére szánta el magát. „Hogy lehetett volna... - új hatáskörömben, bármilly előbbi gondolatom, mint a Tiszavölgy, mellybcn legtöbb és legeredetibb magyar lakik, s melly napról napra inkább közelít végpusztulásához... ”

Ennek 1845. szeptember 27. - október 16. közötti tiszai körútja alatt több vármegyei gyűlésen hangot adott, már csak azért is, hogy visszautasítsa a róla terjesztett hírt, miszerint őt csak a Duna (Al- Duna) érdekli, és a Tisza vidéke iránt nem viseltetik szimpátiával.

Széchenyi törekvései többek érdekét sértették. A pesti állóhíd iig)'ébcn hozzá intézett névtelen fenyegető levelet a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum őrzi

63