Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
Előszó
Előszó Amikor a Tisza-szabályozás megkezdése után másfél évszázaddal visszatekintünk az elődeink által elvégzett vízimunkálatokra, nehéz emelkedettség érzése nélkül szemlélni azokat az építményeket, gátakat és a hozzájuk tartozó zsilipeket, csatornákat, szivaty- tyútelepeket, amelyek immár visszavonhatatlanul kultúrtájjá varázsolták az Alföld egykor vízjárta területeit. A kor, amelyben a Tisza és mellékfolyóinak átfogó szabályozása megkezdődött, az alföldi magyarság gazdasági és szellemi felemelését tűzte ki céljául. S valóban, az a fél évszázad, amely alatt a Tisza-szabályozás legfontosabb feladatát, az árvízmentesítést és a lecsapolásokat elvégezték, megnyitotta az utat az országrész gazdasági fejlődése számára. Ez a fejlődés ugyan folyamatos volt, de mégsem lehet elhallgatni a benne rejlő ellent- Tnondásokat. A kitűzött gazdasági célt csak műszaki beavatkozásokkal nem lehetett elérni. Mérnöki nyelven fogalmazva a Tisza-szabályozás szükséges, de nem elégséges feltétele volt az Alföld népe gazdasági gyarapodásának. Nem csak az ország, hanem a térség gazdasági igényei is állandóan változtak. A gazdasági igények megfogalmazói és zászlóvivői is koronként cserélődtek. Az ármentesítési munkák megkezdésekor elsősorban a közép- és nagybirtokosok érdekei voltak a meghatározóak. Az AndráSSY, KÁROLYI, LÓNYAY és WENCKHEIM grófok, valamint társaik képviselték azt a hatalmi csoportosulást, amely Tisza-völgy erőforrásait képes volt a vízimunkálatok végrehajtására összpontosítani. A birtokos nemesség által alapított társulatok voltak azok a szervezetek, amelyek az érdekeltség anyagi erejére építve hajtották végre az országépítő vállalkozást. Mert vállalkozás volt ez a javából, hiszen nem kormányzati döntés következményeként fogtak hozzá, hanem saját jól felfogott érdekeiket követve. A nyugalmi helyzetéből másfél évszázada kibillentett természeti ingát századunk mérnökeinek - most már az új helyzethez igazodva kell nyugalomban tartaniuk. Prózaibb módon kifejezve: ha egy vízfolyás életébe egyszer beleavatkoztunk, akkor ettől kezdve nem lehet magára hagyni, mert különben állapota rosszabb lesz, mint korábban volt. Tehát a Tisza-szabályozással kialakított vízviszonyok fenntartása az árvíz- és belvízvédelmi rendszer folyamatos működtetését igényli. Szűkös erőforrásainkat ma a működőképesség biztosítására kell fordítanunk. Azonban mindezek mellett sem téveszthetjük szem elől távlati céljainkat. A természet rendjébe csak gazdasági megfontolásoknak alávetett műszaki beavatkozások kora lejárt. A gazdasági érdekek múló változásait, időről-időre jelentkező ellentmondásait csak nagyon óvatosan lehet olyan műszaki megoldásokkal követni, amelyek hosszútávra szólnak, s esetleg alapvetően változtatják meg a környezeti feltételeket. Napjaink mérnökének munkája során az élő környezet és természet védelmét kell első helyre tennie, meghaladva elődeinek a csak gazdasági haszonra figyelő szemléletét. 5
