Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
Előszó
A Tisza-szabályozás történetét bemutató könyv lapjain sok szó esik a mérnökökről. Tevékenységüket hol elismerés övezte, hol pedig bírálat illette. Egy szélsőséges természeti viszonyoknak kitett országban, mint a miénk - ez nem is történhetett másként. Ha sok volt a víz, s jött az ár és megülte a termőföldeket a belvíz, akkor minden gazda szabadulni akart a nem kért áldástól, szárazság idején pedig minden élőlény az esőért, az éltető vízért könyörgött. A károsultakat nem érdekelte, hogy valamennyi bajukra gyógyírt jelentő műszaki megoldás nem létezett, és ma sem létezik! Hazánk előbb-utóbb az európai integráció részeseként új kihívással fog szembesülni. SZÉCHENYI és követői számára egykor a maradéktalan ármentesítés, a mezőgazdasági termelésbe bevont újabb földterületek jelentették a felemelkedés eszközét. A XX. század vége felé az Európai Unióban fordított irányzat látszik érvényesülni. Csak ott célszerű a szántóföldi művelést folytatni, ahol arra jó adottságok léteznek. A többi terület más módon való hasznosítása megnyitja az utat a vizes élőhelyek újraalakítására. Mindezt azonban szabályozott módon, a természetvédelmi szempontok messzemenő figyelembevételével szabad végrehajtani. Az ökológus és a mérnök közös munkájának új távlatai nyílnak. A magyarországi folyóvizek jövője érdekében az összefogás a környező országokkal egyre fontosabbá válik. Talán nem ábránd egy - többcélú vízgazdálkodási rendszert illető - kárpátmedencei együttműködésben reménykedni. Ha erre gondolunk, akkor már régen nem csak a Tisza-szabályozásról van szó! Dr. LotzKároly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter
