Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

II. Az egységes szabályozás gondolatának születése

folyókon követni tudták a vízszintinga- dozásokat és aszály idején sem voltak

Johann Georg HARRUCKERN, Békés megye betelepítésének egyik fő kezdeményezője

tétlenségre kárhoztatva. A nem állandó, vagy kishozamú vízfolyásoknál a malom üzemidejének meghosszabbítása, teljesítményének fokozása érdekében a molnárok kisebb-nagyobb víztározókat, malomgátakat és egyéb terelőműveket építettek. Voltak olyan malmok is, amelyeknek vizét ugyan külön csatornán vezették a folyóból a malomhoz, de az elhasznált víz elvezetéséről már nem gondoskodtak, hanem azt „Isten hírével” a rétekre bocsátották.

Mivel az elfolyó vízzel a molnárok sokszor nem törődtek, eseteként nagy területeket árasztottak el, s tettek mezőgazdaságilag használhatatlanná. A föld csekély értéke miatt azonban a malmok által okozott környezeti „kopás” kevésbé izgatta a molnárokat és a föld birtokosait. A malmok üzemeltetésével járó haszon messze felülmúlta a rétek elvizenyősödéséből fakadó károkat. Hogy mily csekély volt a vízjárta földek értéke, jól példázza Johann Georg HARRUCKERN udvari hadiszállító esete, aki 1719-ben a neki adományozni szánt többszázezer hektárt kitevő körösladányi, vésztői és füzesgyarmati, valamint gyulai és dobozi földek helyett inkább egy budai, hévíz által hajtott malmot kért uralkodójától. HARRUCKERN végül mégis kénytelen volt beérni a birtokkal, és hogy

Felmérést végző mérnök és segédei. Részlet LlI'SZKYJános 1806-ban kiadott Magyarország térképéről

39