Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
I. A szabályozás előtörténete
A pár évtized alatt elvégzett munka az említett vidéket a Kárpát-medence egyik legjobb mezőgazdasági területévé tette, valamint a hadi szempontból rendkívül fontos Temesvár és tágabb környéke számára biztosította a terület mezőgazda- sági terményeinek vízi szállítását. Ezzel jelentősen hozzájárult a térség kereskedelmének és iparának fejlődéséhez. Természetesen az elvégzett vízimunkák nem hozhattak valamennyi felmerülő gondra végleges megoldást. Az egész csatorna- rendszert később is állandóan fejleszteni kellett. A hajóközlekedéshez szükséges zsilipek javítása, esetenkénti átépítése állandóan napirenden volt - hiszen az erdélyi erdőségek irtása következtében a vízjárások szélsőségesebbekké váltak. A csatornák ezért vagy nem tudták levezetni a sok vizet, vagy épp alacsony vízállásuk gátolta a hajózást. A bánsági munkálatokhoz hasonló vállalkozás volt a XVIII. század végén, a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc- csatorna megépítése. A Kiss fivérek, József és Gábor által tervezett és kivitelezett csatorna célja is hasonló volt: az igen termékeny bácskai területek vizeinek levezetése és az egész Délvidék termékeinek értékesítését megkönnyítő olcsó vízi- út létesítése. Az eredetileg 118 km hosszú csatorna a Tiszáról a Duna felé irányuló, kelet-nyugati hajóutat 227 km-rel rövidítette meg, és közel 700 km2 terület lecsa- polásával utat nyitott a szántóföldi művelésnek. A Tisza vidék környezetalakító munkálatai közül hatásában a legjelentősebb az Abádszalókhoz közeleső „híres, hírhedt” Mirhó-fok első elzárása volt (1754). A Mirhó-fok áradások alkalmával a Tisza vizét csapolta meg, és a kiterjedt láp- és mocsárvilágot, a Nagy-Sárrétet táplálta lassan áramló vizével, amelyet végül a Mirhó-torok vezetett a Hortobágy- Berettyó medrébe. A fokok, tavak és a lápos-mocsaras mélyedések egymással szoros kapcsolatban álló vízi rendszert alkottak. A Tisza megismétlődő áradásai tartották működésben ezt a kusza hálózatot, a rét- és legelőöntözésnek ezt a természetes módját. Ez az állapot kedvezett a rétgazdálkodásnak, a rideg állattartásnak és a halászatnak, de a magasabban fekvő halmokon már megindult a szántóföldek és a szőlőskertek térhódítása. 24 A Mirhó-fokon kiszakadó víz által elöntött terület térképe
