Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

I. A szabályozás előtörténete

Az első kísérletek a vizek szabályozására.

„S micrt itt e tenger? Bodrogod, Tiszád Törvényt nem ismer, és ez nagy hibád. ”

(VÖRÖSMARTY Mihály, 1845)

A telepítésekkel párhuzamosan - a békés viszonyok feltételei között - egyre inkább megindult a századokkal korábban már hasznosított területek újbóli megművelése. A megtermelt mezőgazdasági árucikkek vízi szállításának elősegítése és a termőföld növelése szempontjából nagy jelentőségű volt a Bácska és a Bánát vízrendezése. A Temesi Bánságban húzódó nagykiterjedésű mocsárvilág vizét a terület két legjelentősebb vízfolyásából, a Bégából és a Temesből kapta, amely folyók a kanyarulatok egész sora után jutottak a befogadó Tiszába. A jelentős hordalékmennyiség miatt az erősen feltöltődött medrekben a víznek alig volt esése, és a keletkezett mocsaraknak csak

alacsony tiszai vízállás esetén volt valamelyes lefolyásuk. Ezen a valósággal vadonná vált vidéken a lápok kigőzölgése a szárazulatokon megtelepedő lakosságot idővel elűzte, illetve a terjesztett betegségekkel kipusztította. így azután nem csoda, hogy a kormányzat első sváb telepítési akciója kudarcot vallott.

Az 1728-ban megkezdett szabályozási munkák során egyrészt a Béga folyó kanyarulatait metszették át, másrészt az így kialakított mederrel csaknem párhuzamosan, egy közel 70 km hosszú hajózható csatornát építettek. A két meder elősegítette az árvizek gyorsabb lefutását, és a mocsarak vízutánpótlását csökkentve hozzájárult kiszáradásukhoz.

Az lS02-bcn megépült Ferenc-csatorna tiszai torkolata. A KISS fivérek által tervezett Duna-Tisza- csatorna Bczdán és Ó-Becse között kötötte össze a két folyót. A metszet a verbászi és az ó-becsei hajózsilipeket ábrázolja a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb tiszai vízállásnál

23