Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
árvédelmi töltések és a nagyobb belvízlevezető csatornák találkozásánál már több mint ötven helyen megjelent a folyópartok jellegzetes építménye, a magas tégla- kéményű szivattyútelep. Napjainkban már csak mutatóban van belőlük néhány, helyükbe robbanómotoros, majd elektromos szivattyúk léptek. Működtetésükhöz nem kell 15-20 ember többnapi (esetenként többheti) fáradságos munkájával sok-sok vagon szenet eltüzelni - elég egy gombnyomás, és a berendezés halkan működni kezd. Itt kell megjegyezni, hogy a mezőgazda- ^ sági területeken kiépített belvízlevezető csatornáknak a környék érintett települései is nagy hasznát vették. A kötött, agyagos területeken lévő községek és városok belterületeit ugyanis a tavaszi hóolvadás és az őszi esőzések valóságos sártengerré változtatták. Mivel e vizek elvezetését korábban nem oldották meg, a vályogból épült házak tömegei nedvesedtek el és omlottak össze. Az udvarokon és utcákon nem ritkán hónapokig tócsákban posványosodó víz pedig a környék levegőjét tette egészségtelenné. A belvízrendszerek kiépítése lehetőséget adott e belterületi vizek elvezetésére is. A Tisza kisvízi szabályozása „A kisvízi meder szabályozása nélkül a Tisza szabályozása nem teljes. A kisvízi szabályozás már nem a Tisza árjával szembeni védekezés, ez a munka a Tisza hasznosításának területére esik. ” (IvÁNYl Bertalan, 1948) Ha a folyó életében szintén jelentős eseménynek számító kisvízi szabályozás indokait meg akarjuk érteni, nem tekinthetünk el a múlt század utolsó évtizedeinek a Tisza völgyét érintő bizonyos gazdasági vonatkozásaitól. Ez idő tájt a magyarországi gabonatermesztés és a hozzá kapcsolódó kereskedelmi forgalom válságba került. A hagyományos európai piacokon megjelent az olcsó orosz és amerikai búza, amely komoly vetélytársává vált a Kárpátmedencében termelt gabonának. A piaci versennyel kapcsolatos áresés éreztette hatását a Tisza-szabályozás és az ármentesítés itthoni megítélésében is. Úgy tűnt, azok a régiók és társulatok jártak jól, amelyek ármentesítési- és belvízrende- zési feladataikat még akkor elvégezték, mikor a frissen munkába vett szántóföldeken termelt gabonafélék az átlagosnál nagyobb hasznot hoztak. Az 1870-80-as években a konkurencia által leszorított piaci árak versenyében egyes gazdaságpolitikusok (mint például 140
