Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
TÜRR István tábornok) előtt nyilvánvalóvá vált, bogy a magyar búza és más mezőgazdasági termények versenyképessége csak a szállítási költségek csökkentésével tartható fenn. Az olcsó vízi út fölénye a tömegáruk szállításában ebben a korszakban Európa- szerte általános volt, ezért elsőként a meglévő csatornák - így például a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatorna - fejlesztése került napirendre. A Ferenc-csatorna hajózsilipje Üj- Verb ász mellett A Tisza, mint vízi út, az árvízi szabályozás vége felé egyre komolyabb gondokkal kezdett küszködni. Az átvágások megépítésével ugyanazon vízmennyiség gyorsabban futott le. Mivel a folyómeder méretei változatlanok maradtak, a víz mélysége csökkent. A gyorsabb lefolyás azonban más következményekkel is járt. Az árhullámokat követő apadás hamar lejátszódott, ráadásul a töltések által védett egykori árterületekről sem lehetett már számítani a kiömlött víz lassú visszafogására, mindezek következtében egyre gyakoribbak és tartósabbak lettek a Tisza kisvízei.f ^Voltak azonban más problémák is. A nem kellőképpen kifejlődött átmetszések következtében a folyó sodorvonala alacsony vízállásnál (kisvíznél) nem esett egybe a közép- és nagyvizek (árvizek) sodorvonalával, ezért a meder fejlődése rendszertelenné vált. Nem érvényesült a folyó mederfenntartó ereje, és nehéz volt a szükséges egyensúlyi helyzetet kialakítani. Bizonyos helyeken megszaporodtak a sekély gázlók. Tiszai kikötő Szolnoknál a múlt század végen 141
