Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
tainak átvágásával több település földterülete került a folyó túloldalára. Ezek megközelítésére új révhelyeket alakítottak ki. A fontosabb útvonalakon idővel a réveket állandó hidak váltották fel. A gazdasági vasúthálózat kiépítése is könnyebbé vált, hiszen a pályatestek kialakításához kisebb földmunkára volt szükség, az építendő hidak hosszát is kisebbre vehették a tervezők. Mindezen előnyök ismeretében nem véletlen, hogy az ármentesítő társulatok érdekeltségi körébe bizonyos mértékben a vasútakat (vasúttársaságokat) is bevonták, tehát a vízimunkák költségeihez nekik is hozzá kellett járulniuk. Kevés szó esett eddig a hajózás hasznáról. Pedig a folyó hosszának jelentős rövidülése a vízen lefelé és felfelé közlekedő gőzhajóknak jelentős idő- és üzemanyag megtakarítást eredményezett. A Felvidék és az Alföld közötti gazdasági kapcsolatok bővülése a történelmi Magyarország területén az országrészek természetes összeköttetését jelentette. Mindent egybevetve, a közlekedés nagyarányú fejlődésével az egykor csónakokon, tutajokon, sárhajókon közlekedő ártéri emberek leszármazottai minőségileg új körülmények közé kerülve végérvényesen bekerültek az ország társadalmigazdasági életének vérkeringésébe. A nyilvánvaló gazdasági előnyök mellett azonban a szabályozásnak olyan mellékhatásai is voltak, amelyekre csak részben számítottak a munkák megindulásakor. A mérleg készítéséhez ezeket is vegyük sorba. Halhiány, szikesedés és belvizek - a Tisza-szabályozás árnyoldalai Ahogy haladt előre a Tisza-völgyi töltések kiépítése - úgy csökkent az ártereken szétömlő folyóvíz, s vele együtt a halak ívásához nélkülözhetetlen összefüggő sekély víz. A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása óhatatlanul együttjárt az egykor legendás halbőség megszűnésével. Az ármentesítés következtében a halak mozgástere a szűk 134 „ 1877-ben betört a víz Újszegedre..., azután elszakadt я Maros töltés, öles magasan hömpölygő tt át a víz, - de mégis csak azt kell mondanom, mint halásznak, hogy nagyon jó esztendő volt, mert rengeteg lett újra a hal.” (BlTÓJános halászmester, 1930) hullámterekre korlátozódott, ráadásul a folyónak a korábbiakhoz képest gyorsabb lefolyása az árvizeket előrehozta az ívásra kevésbé alkalmas hűvösebb hónapokra. A szabályozott vizek már nem biztosították a halak tömegeinek életfeltételeit. Noha a helyzet megváltozása már az 1870-es évektől egyre inkább érzékelhetővé vált, a kormányzati intézkedés egyre
