Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
Az évtizedes vízimunkák és a vasútépítkezések új földmunkás csapatokat szültek, akiknek immár kenyérkereső életformájává vált a gátak, töltések és átvágások építése. Az 1850-60-as években zsellérek, napszámosok, kisebb földeken gazdálkodó parasztemberek szegődtek el - kezdetben lakóhelyükhöz közel eső vidékekre - kubikolni. Maga a „kubikos” kifejezés is az 1850-es évek első feléből származik. Mihelyt a tavaszi vetési munkákon túljutottak, fölkerekedtek, hogy szerte a Tisza és mellékfolyói mentén több kilométer hosszúságban ássák, lapátolják és talicskázzák a földet. Aratásra azután ismét hazatértek. A vízszabályozásoknál keresett pénz inkább jövedelemkiegészítés volt számukra, mint a megélhetés egyedüli forrása. Az 1870-es években azonban már kitágult a kubikosok számára a világ, és egyre többjüknek szinte kizárólagos jövedelmi forrásává vált a kubikos munka. A vízimunkákat egyre kevésbé lehetett a mezőgazdasági tevékenység munkaszüneteiben ellátni, mivel a futószalagszerűen végzett földmunkában nem lehetett kihagyás. Nehéz, közösséget formáló munka volt a kubikosoké. Felszerelésüket talicskájukon hordták egyik munkahelyről a másikra. Volt azon gyékény, meleg birkabőrös bunda, ásó, bogrács, fejsze, némi fehérnemű, útravaló élelem és egy-egy nagy kulacs. A kubikos csak saját szerszámát használta. Általában párban dolgoztak, megrakván a talicskát egyikük tolta a gáton felfelé, a másik pedig (a „csikó”) kötéllel húzta, ha nagyon meredek volt a töltésoldal. A gátak építésénél lépcsőzetes rétegben hordták fel a földet, majd erősen ledöngölték, hogy az egyes rétegek minél jobban összetömörödjenek. VÁSÁRHELYI és РЛЕЕОСЛРЛ is egyaránt ajánlották, hogy az építéskor minden földszállítást szekerekkel vagy targoncákkal a töltés tetején végezzenek, hogy az kellőképpen tömörüljön. A nyári forróság idején hajnali 3-4 órától délelőtt 10-ig, majd délután 4 órától késő estig dolgoztak a kubikosok. Az építési vállalkozókhoz 20-30-fős „bandákba” tömörülve szegődtek el. Egymásra voltak utalva, ezért csak egymást jól ismerő, megbízható, kitartóan dolgozó embereket fogadtak be a bandába. Minden nagyobb munkálatnál a vállalkozó köteles volt szállásként barakkokat, az ellátás érdekében pedig kantint felállítani, ahol az élelmiszereket, bort és pálinkát előre megszabott áron mérte. Mivel a munka kifizetése többnyire havonként történt, ezért időközben pénz helyett a vállalkozók utalványokkal, apró cédulákkal fizették kubikosaikat. Ezeket az úgynevezett „Jancsi bankókat” a kantinban dolgozó szatócs készpénzként volt köteles elfogadni. A kubikosok élelmezése körül azért nem volt minden rendben. Távol minden lakott településtől a vállalkozók számára nagy volt a kísértés, hogy gyenge árut drága áron adjanak el a földmunkásoknak. Ezért gyakorta megesett, 123 Kenyeret vásároló kubikos
