Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
bogy a bandákból egy embernek csak az volt a feladata, bogy a környéket járva beszerezze a többiek számára az ennivalót. Az 1880-90-es években - ahogy az ármen- tesítési-töltésépítési munkák zöme lefutott - egyre csökkentek a kubikos munkaalkalmak. Mindez a folyamat egybeesett a századvég ipari- és agrárválságával. A hivatásos kubikosok épp akkorra szakadtak el földművelő életmódjuktól, amikor a kubikos munka már kevésbé biztosította megélhetésüket. Egyre távolabb kellett munkák vállalniuk. Egyes vállalkozók Szerbiába, Csehországba, vagy akár Németországba is kivitték őket, mert begyakorlott tudásuk nagy kincsnek számított. Megint JÓKAit kell idéznünk: „... a gátemelés rettenetes munka! Herkules föladataival vetekedik. Minden munkás előtt tisztelettel hajtom meg fejem; de a Tiszámén ti kubikosok előtt levett kalappal haladok végig, mert azok az »Isten munkásai«”. Átmetszésen dolgozó földmunkások A legjobb kubikosokat Szeged, Szentes, Szeghalom, Csongrád, Békés, Balmazújváros környékéről toborozták, és Közép- Európa számos folyórendezési, vagy vas- útépítési munkáinál alkalmazták őket. Mikor azután elkészült az árvédelmi töltés, a vállalkozó levonult a földmunkás csapattal és az ármentesítő társulat vette kezelésbe védműveit. Meghatározott pontokon a társulati mérnök, vagy a vízmester vízmércét helyezett el, amin a mindenkori vízállást a társulati szabályzatban rögzített módon a gátőrnek kellett leolvasni. A gátőr rendszeresen figyelte a gondjaira bízott 6-7 kilométeres szakaszon a gáttest állapotát. Ha szükség volt rá, lekaszálta a töltésoldalakat. Az ő kötelessége volt a gát védelméhez szükséges szerszámok és anyagok tárolása és rendben tartása. Nagy űr volt ő a maga „birodalmában”. Egyes társulatoknál a gátőrnek egyenruhája és kardja is volt. Ez utóbbi persze inkább csak dísz volt, nem arra szolgált, hogy falubélieit megkergesse vele. „Vízi ügyekben” ő volt az orákulum. Már pedig vízi ügyek mindig voltak és vannak ma is. A gátőr általában kint lakott családjával együtt a gát védett oldalán emelt őrházban. Minden ilyen házban néhány hivatali szoba is volt, amelyek árvédekezés idején főhadiszállásul szolgáltak és szolgálnak mind a mai napig, mert az árvízi szervezet napjainkban is működik - modern technikával ugyan - de hasonló szolgálati renddel. Az őrházak mellett ott voltak a szertári épületek, telerakva mindenféle védekezési szerszámmal. Volt ott ásó, kapa, csákány, lapát, taliga, karóverő sulyok, kötél, szurokfáklya, petróleumlámpa, csupa olyan „fegyver”, amivel a „védekező hadsereget” gyorsan fel lehetett és kellett szerelni. A szabadban tárolták a rőzsekötegeket, különféle nagyságú karókat és deszkákat, mindazokat az anyagokat, amelyek nélkül az eredményes árvédekezés elképzelhetetlen lett volna. 124
