Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

V. A Tisza szabályozása

Nehezen fejlődő átvágás я Közép-Tiszán Nagy­körűnél tés tett pontot a pereskedés végére. így azután a társulatok önállósága sokszor csorbát szenvedett, mert a hatalom az érdekeltek ellenére is létrehozott társulati egyesüléseket. Ily módon kényszerítette bele például Szeged városát 1856-ban az osztrák belügyminiszter a „Percsora- Szegedi Ármentesítő Társulatiba, amely valójában a várostól északra húzódó Pallavicini-uradalom ármentesítését te­kintette fő feladatának. Az 1871. évi törvény az „alkotmány hely­reállítása” címén még az 1840-ben meg­hozott törvény egyes olyan rendelkezése­it is megtartotta, amelyek felett addigra már elszállt az idő. HlERONYMI Károly, aki ekkor a Közmunka és Közlekedési Minisztérium államtitkára volt, a követ­kezőket írta: „hogy ilyen viszonyok kö­zött mindennemű helyi cs egyéni érdekek teljesen jogosulatlanul léphettek előtérbe, nem szorul bizonyításra. E törvény ural­ma alatt a Tiszaszabályozásnak egy egé­szet képező ügyéről senki sem bírt átte­kintéssel, maga a kormány sem. ” A törvény hatálybalépésével tehát teljes lett az anarchia, s ezen nem segített már az sem, hogy 1876-ban megkezdődött a Tiszavölgyi Társulat újjászervezése. A közelgő katasztrófát nem lehetett elke­rülni. A kormány meg volt nyugodva, mert Herricii jelentései a szabályozási munkák állásáról igen kedvező képet adtak. 1872-ben készített jelentése sze­rint az akkor érvényes számozás szerinti 107 megkezdett átvágásból teljesen kifej­lődött 39, jól 22, rosszul 40, a maradék 6 pedig munkában volt. Szeged alatt példá­ul 1879-ig csak egyetlen átvágást lehetett teljesen kifejlettnek tekinteni! A teljesen, vagy jól kiképződött átmetszések zöme tehát a Tiszafüred fölötti szakaszon volt, ami a középső és alsó szakasz veszélyez­tetettségét kétségtelenül fokozta. Ez a helyzet csak 1879 után változott. 1876-ban a töltések jelentős részének koronaszélessége még a 3 métert sem érte el, magasságuk az addigi legnagyobb, 1876. évi árvízszint felett alig 30-40 cen­timéter volt, sőt több szakaszon az árvíz­szint meg is haladta ezt. Védekezési munkálatok a szegedi árvíz idején az „Alföldi vasút ” töltésén

Next

/
Thumbnails
Contents