Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

V. A Tisza szabályozása

Ilyen helyeken kénytelenek voltak nyúl- gátakkal védekezni, és ahol ez nem sikerült, ott elszakadt a töltés. Sok kívánni valót hagyott hátra a töltések tömörsége is. A vállalkozókat ugyanis a töltésbe beépített földmennyiség után fizették, így nem volt érdekük a töltések tömörítése. A töltések kivitelezésének vállalatba adásánál korrupció is előfordult, ez ellen a társulatok műszaki vezetői gyakran eredménytelenül tiltakoztak. A töltéseknek a kellő méretre történő kiépítését azonban leginkább a társulatok szegénysége korlátozta. Az érdekelt nagy- és kisbirtokosok nem voltak képesek a szükséges költségeket rövid néhány év alatt kigazdálkodni. Ahol csak lehetett, garasoskodtak. Nagyon gyakran egyedüli szempontként a műszaki megoldás olcsóságát vették figyelembe. Lehet persze

utólag a birtokosok földsóvárságát kárhoztatni az egymáshoz túlságosan közel húzott töltések kapcsán, de ne feledjük el, hogy az egész magyarországi ármentesítés - gazdasági alapjait tekintve - lényegesen különbözött a hasonló célú itáliai, franciaországi, vagy éppen holland vállalkozásoktól. A hazai ármentesítésekre az volt a jellemző, hogy azokat nem egy tőkeerős mezőgazdaság hajtotta végre termőterületeinek védelme, vagy termelésének intenzívebbé tétele érdekében, hanem éppen ezektől a munkáktól várták a hazai mezőgazdasági tőkefelhalmozás megerősödését, nagyobb ütemű fejlődését. Csak a XIX. század utolsó negyedének nagy ipari, mezőgazdasági és közlekedési fellendülése hozott a társulatoknak valamelyest anyagi biztonságot.

Az alsó városi templom cs környéke Szegeden lS79-bcn

116