Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Széchenyi és a Tisza-völgy rendezése

ban. Ezek közül a Szentes városi 1966 öl hosszú töltés megépítése oly jól sikerült, hogy 1847-ben, — pedig akkor árvíz volt - a mentesített területet 6-9 forint holdankénti éves bérért tudták kiadni, pedig ez a terület az előző években nem hozott több jövedelmet 50 krajcárnál.

19 Természetesen nem mindenütt voltak ilyen kedvezőek az állapotok. Sok panasz érkezett, egyes társulatok a munkálatokat úgy végzik, hogy az alsó szakaszokta rázúdítják a vizet. A Tiszavölgyi Társulat ekkor Keczkést küldte ki a panaszok megvizsgálására. Sajnos KECZKÉS nem eléggé ismerte a területet és intézkedéseivel sok zavart okozott. Egy év alatt tehát 787 m-nyi átvágást és 14,9 km-nyi töltést építettek a hét helyen megindított munkák során. A pénzügyi helyzet azonban romlott, 1848-ban - az amúgyis zavaros politikai viszonyok miatt - már alig végeztek valami munkát, 1849-ben pedig az Alsó Sszabolcsi Társulat területén a PERCZEL és GÖRGEY által előző évben elfogott horvát hadifoglyokkal kísérleteztek, de azok csak a társulat pénzét élték fel, munkát pedig alig végeztek. A Tisza-szabályozás ügye az önkényuralom idején A szabadságharc bukását követően a munkák teljesen leálltak. Az önkényuralmi kormányzat azonban hamar belátta, hogy a Tisza és mellékfolyóinak szabályozását - elsősorban gazdasági érdekből - folytatni kell. Erre egyébként a szabályozási munkákhoz kölcsönt adó bécsi bankárok — akik a munkák leállítása esetén pénzük elvesztésétől tartottak — is ösztönözték a kormányt. A reformkor legkiválóbb alakjai által létrehozott és nemzet haladó szellemű irányítása alatt működő Tiszavölgyi Tátsulatot természetesen nem kívánták fenntartani. A vezetők legtöbbje részt vett a szabadságharcban, de aki nem is vett részt, azzsal szimpatizálva lehetetlenült el. A Társulat elnökét - gr. KÁROLYI Györgyöt - HAYNAU 1849 augusztusában elfogatta, s szeptember 16-án csak nagy összegű váltságdíj ellenében engedte szabadon. A Társulat egyébként is szálka volt kormány szemében, hiszen a kivitelezési munkák után megmaradt összegből 1848-ban 60 ezer Ft-ot a pesti fegyvergyárnak, a szabadságharc fegyveres erőinek támogatására ajánlottak fel. A munkák folytatása érdekében 1850. június 16-án megjelent egy német nyelvű parancs, - magyar fordításban: „Határozmányok a' tiszaszabályozási ügynek a kormány általi további vezetése és felügyeletére nézve", mely szerint „...elhatározá a'státus: jövendőre nézve a tiszaszabályozási ügyet ugyancsak az álladalom által vezettetni, " Erre a célra háromtagú „Tiszaszabályozási központi biztosság"-ot hoztak létre, melynek elnöke gr. SZAPÁRY József, a minisztérium által kijelölt biztos, egyik tagja az építészeti főigazgatóságtól kirendelt mérnök, HERRICH Károly - aki a munkálatokat technikai tekintetben vezette, - a másik tagja pedig egy jogtudós, VAYAY András, kinek személyét az ország legfőbb hatósága állapította meg. Kovács Lajos iá. mü 204.p.