Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Széchenyi és a Tisza-völgy rendezése

A „Határozmány..." 5.§-a a Tiszavölgyi Társulat alapszabályát hatályon kívül helyezte, s az egyleti (tátsulati) jogok és kötelezettségek tekintetében az 1840. évi X. tc. 7. §-ához tért vissza mindaddig, míg azokat a központi biztosság újra nem szabályozza. A határozmány kiadását követő hónapban — július 18-án megjelent annak végrehajtási utasítása, ugyancsak német nyelven, magyarra fordítva: „Kezelési szabályok a tiszaszabályozási ügyek vezetésével megbízott központi biztosság és az ennek alárendelt járási hivatalok számára" címmel. Ebben fenntartották a korábban már meglevő járási egyletet és korábbi területüket, viszont elnököt kellett választaniuk, kinek személyét a központi biztosság hagyta jóvá. A járási egyletek ügyeinek intézésére járási hivatalt állítottak fel, melynek vezetője a járási igazgató volt, mellette a műszaki feladatokat egy elsőrendű mérnök, egy első és másodrendű segédmérnök, a számviteli munkákat egy számvezető látta el. Herrich Károly, a Tisza-szabályozás kiviteli munkáinak egyik legfőbb irányítója ( Marastoni József kőrajza )