Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Vízhasznosítás a két világháború közötti időszakban
minisztertanács utasítására elrendelte 9 , hogy a „Tiszántúlaszályos vidékein az öntözéses gazdálkodás fokozatos elterjesztése és általában az intenzív vízgazdálkodás bevezetése" érdekében szükséges tervek elkészítésére a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának kebelén belül „egy tisztán ezekkel a feladatokkal foglalkozó Tervező Csoport szerveztessék". 10 A tiszántúli öntözési tervező csoport, mely két kinevezett és nyolc napdíjas mérnökből 11 , valamint egy rajzolóból állt, még 1935 októberében megkezdte a terv készítését. A munkálatokat két fő csoportra osztották, ebből az első csoport feladatai érintették a Hortobágy-medencét. A kiadott program értelmében tervet kellett készíteni: - a Tisza bal partján, 20-30 km széles területsávon szivattyútelepes vízemeléssel működő öntözőberendezésekre; - a Tiszába építendő duzzasztóműre és a hozzá csatlakozó öntöző- és hajózható főcsatornára, valamint ez utóbbira telepített öntözőcsatorna-hálózatra; - a Körös folyó csatornáira és a vízszín-emelés folytán létesítendő öntözésekre. A teljes terv 1936. március 20-án készült el, s április 15-én a kormányzónak is bemutatták 12 . Ez a terv lett azután az alapja az 1937. évi XX. tc.-nek, mely az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedéseket foglalta jogi keretbe. Az öntözőművek általános alapelveit meghatározták, s elkészültek azok a kerettervek, amelyek a korszerű nyugat-európai öntözési kultúra elterjesztésével, belterjes mezőgazdálkodással és belföldi vízi szállítással akarták fejleszteni az Alföld mezőgazdaságát. A szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat indoklását DARÁNYI Kálmán, a földművelésügyi tárca vezetésével megbízott miniszterelnök 1937- június 5-ére készítette elő. A törvény célja az öntözéses gazdálkodás érdekében végrehajtandó munkák feltételeinek megteremtése volt, mégpedig elsősorban a Tisza és Hármas-Körös folyókon egy-egy duzzasztómű létesítésével, a Tisza mentén két szivattyútelep, továbbá mindezekkel kapcsolatos öntözőrendszerek megépítésével, valamint az említett munkálatokkal létrehozott öntözőművek megfelelő kihasználásának előmozdítása. A törvény indoklása hangsúlyozta, hogy olyan öntözőcsatornákat kell építeni, hogy a gazdák az öntözővizet a csatornákból általában vízemelés nélkül vezethessék az öntözendő területekre, valamint azt, hogy a vizet mérsékelt vízdíj ellenében bocsássák a gazdák rendelkezésére. A javaslattevő tágabb gondolkodását tükrözte annak hangsúlyozása is, hogy „a csatornák mentén kulturális tekintetből az egyes községek vízellátására, partfürdők létesítésére is alkalmat kell aáni. " A törvény elrendelte a M. Kir. Országos Öntözésügyi Hivatal (OÖH) felállítását, melynek első elnöke KÁLLAY Miklós lett. KÁLLAY utóda 1943. január 15-étől a Hivatal megszűnéséig - 1948. augusztus 1-jéig - LAMPL Hugó volt. 9 16.925IV. B-1935. FM. 10 Lampl Hugó: Az Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai. In: Szemelvények a magyar öntözés történetéből, valamint Trümmer Árpád (szerk.): A Tiszántúl öntözése. Bp., 1938. 11 A csoport munkájában részt vettek Lampl Hugó, Németh Endre Trümmer Árpád és társaik. 12 Horthy Emlékirataim c. könyvében így emlékszik az öntözések ügyére: „A mi földünk termékei kiváló minőségükkel tűnnek ki. Nedvességben azonban hiányt szenvedünk és ezért a kormány figyelmét az öntözés és a csatornázás fejlesztésére irányítottam. Megvolt az az elégtételem, hogy korlátolt pénzügyi eszközeink mellett is szivattyúmüvek épültek és a tervezett nagyszabású vízszabályozó munka jelentős része kivitelre került. A végrehajtás egyedül Békés vármegyében kereken egymillió pengő megtakarítást hozott azzal, hogy a termények vízi úton való olcsó szállítását tette Lehetővé. Sikerült ezenkívül nagyobb területek alkalmassá tétele rizstermelés céljára.A Duna-Tisza-csatornára vonatkozó tervem kivitelét [azonban] a háború megakadályozta. " Itt kell megjegyezni, hogy az ellenzék ugyan bírálta Horthy kormányzót az öntözés ügyének túlzott támogatásáért. Azzal vádolták, hogy kenderesi birtokának öntözése miatt érdekelt az ügyben, s kétségtelen, hogy a minta-öntözőtelepek között Kenderes is szerepelt az 1940-es évek elején.
