Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
4. Vízimunkálatok a két világháború közöt
15. táblázat folytatása Termény neve mázsa/kh Öntözött átlag Öntözetlcn átlag Hagyma 143 75 Káposzta 70-200 40-85 Zöldpaprika 50-135 5-60 Borsó 40-50 8-20 Dohány 13-18 6-12 A két világháború közti időszakban a korábbinál nagyobb szerepet kapott a tógazdálkodás. Az első mesterséges tavak a malomtavak voltak, amelyek a gátasmalmok hajtásához szükséges vizet tá- rozták. Hegyes, dombos vidéken völgyzárógátas tavakat létesítettek, a szabályozott folyók mellett pedig a holtágak, morotvák és egyéb mélyedések felhasználásával alakították ki a tógazdaságokat. A két világháború között egyre több tógazdaság épült ki az Alföld szikes, teknőszerü területein, amelyek alig voltak alkalmasak a növénytermelésre. A tógazdálkodás célja a vízszabályozás miatt megcsappant halászat pótlása, mindenekelőtt a pontytenyésztés volt, a hegyvidéken azonban inkább pisztrángos tavakat létesítettek. A korszerű gazdaságokban itatókat, sertésfúrösztőket, úsztatókat, kenderáztató- kat alakítottak ki, találkozunk azonban parktavakkal, csónakázó tavakkal, fürdőkkel és ipari jellegű mesterséges tavakkal is (hütőtó, bányató). A tavakra a vízjogi törvény kiadása óta engedélyt kellett kérni, és a létesítésükkel kapcsolatos teendők ellátása általában a kultúrmérnöki hivatalok feladata volt. Nagyobb halgazdaságoknál azonban az Országos Halászati Felügyelőség nyújtott segítséget: elkészítette a terveket, gondoskodott az ivadék beszerzéséről stb.224 Az Országos Halászati Felügyelőség statisztikája szerint Magyarországon 1905-ben 3500 ha, 1918-ban már 7000 ha halastó volt. 1920-ban a területet 5000 ha-ra becsülték, ami egy évtized alatt megduplázódott. 1944-ben 11 000 ha volt a kiépített halgazdaságok vízfelülete. A halastavak száma 120, 1918-ban 241, 1920-ban 160, 1939-ben pedig 400-ra emelkedett. A megyék szerinti megoszlás az 1935-ös mezőgazdasági statisztika szerint a következő képet mutatta.225 93
