Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
4. Vízimunkálatok a két világháború közöt
alakult ugyan néhány öntözőtársulat, azonban ezek sem voltak életképesebbek, mint elődjeik. Néhány helyen tagosítást és kisajátítást hajtottak végre, hogy a csatornákat célszerűbben vezethessék. Az öntözőbizottság elsősorban ezeket a munkákat koordinálta.216 A hivatal munkája nyomán az öntözések területe lényegesen megnőtt, és 1947-ben már a következő képet mutatta a kultúrmérnöki hivatalok szerinti beosztásban: 14. táblázat Hivatal neve Rét Rizs Szántó Kert Összesen ha Szombathely 326,6 9,4 336 Győr298,5 298,5 Székesfehérvár 735,924,5 197,8 958,2 Pécs 68,4 7,6228,6 304,6 Budapest 232,9 1 765,5 282,3 1 328,2 3 608,9 Hódmezővásárhely 326,1 2 228,2 307,8 848,3 3 710,4 Debrecen708,5 11,4 68,4 788,3 Miskolc 153,3 605,2 23,6 110,9 893 Összesen 1 843,2 5 315 649,6 3 090,1 10 897,9 217 1947-ben a legjobban öntözött megyék sorrendje a következő volt: Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Bihar, Fejér, tehát a súlypont az Alföldre helyeződött át. Visszafejlődtek a somogyi rétöntözések, és csökkentek az öntözött kertek területe Győr-Moson-Pozsony megyében is. Az 1940-ben üzembe helyezett tiszafüredi öntözőrendszerhez218 a tiszaörvényi 6 mVsec teljesítőképességű szivattyútelep biztosította a vízkivételt, és juttatta el 123 km csatornahálózaton a területre. E kapacitás 19 500 ha öntözésére volt elegendő, amiből 1947-ig Heves megyében 711 ha-t, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1425 ha-t rendeztek be. A Körös-völgyi rendszerben 14 250 ha öntözhető terület volt, amelyből 1947-ben 4362 ha-t használtak ki. A vízkivétel az említett, 1937-1940 között épült békésszentandrási duzzasztónál történt, amely 4,5-5,2 m vízszínemelkedést biztosított. Nemcsak a Körös alsó szakaszát tette hajózhatóvá, hanem a Hortobágy- Berettyó-főcsatornát is, Túrkeve községig.219 1941-től e csatornát a 91
