Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
4. Vízimunkálatok a két világháború közöt
rok helyreállításának megfelelő irányítása volt. Személyzetét 1941- től a Földművelésügyi Minisztériumból rendelték ki. Az árvíz tapasztalatai alapján nyilvánvaló volt, hogy a folyammérnöki hivatalok és a társulatok nem tudják ellátni a védekezés irányítását, és a törvényhatóságokkal, lakossággal való együttműködés is nehézségekbe ütközik. Ezért a kormánybiztosságot az árvizes esztendők elmúltával nem számolták fel, hanem központi szakhivatalként látta el a továbbiakban feladatait. Árvízi előrejelzéssel, a megelőző tevékenység ellenőrzésével, a készültség nyilvántartásával, kárbecsléssel és az újjáépítések ügyével foglalkozott.195 4.1. 3. Öntözés, tógazdálkodás A két világháború közti időszakban a mezőgazdaság érdekében a lakosság nemcsak védekezett a víz kártételei ellen, hanem igyekezett azt szolgálatába állítani. A rossz gazdasági helyzet ellenére ebben az időszakban az öntözés egyre nagyobb szerepet kapott. 1920-ban az öntözésre berendezett területek nagysága 9587 ha volt, azonban a régi berendezések egy része már nem üzemelt. A rétek árasztásos öntözése vesztett jelentőségéből, helyette inkább a kertekben is használatos csörgedezhető vagy altalajnedvesítő módszereket alkalmazták. Egyre nagyobb szerepet kapott a permetező öntözés, amivel a szántóföldeken a vízigényes kapásnövények terméshozamait növelték meg. 1920-1930 között összesen 138 öntözést rendeztek be, 6450 ha területen. 832 ha-on a régi berendezést újították fel, 5618 ha-t viszont újonnan vontak be az öntözött területek közé. Az 1920-1930 közti öntözések a következőképpen oszlottak meg az egyes kultúrmérnöki hivatalok között: 11. táblázat ha Szombathelyi 115 Győri 1922 Székesfehérvári 1099 84
