Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
4. Vízimunkálatok a két világháború közöt
10. táblázat folytatása Társulat neve Belvizes terület (ha) Ártér %-a Körös-Tisza-Marosi Armentesítö és Belvízlevezető 74 199 28,38 A 10 000 ha belvízártérnél kisebb társulatokkal együtt 1 001 158 1940-ben már 150 társulati szivattyú működött, amelyek 360 m3/sec vizet voltak képesek levezetni, és ezen kívül használható volt 350 db hordozható szivattyú is. 1937-ben a belvízcsatornák hossza az ország területén a Duna-völgyben 2849,8 km, a Tisza- völgyben 11 006,2 km volt.192 A belvízszabályozás az érdekelt területek mezőgazdaságának átalakulását hozta magával. A Szekszárd-Bátai Armentesítö és Belvízlevezető Társulat 22 116 ha belvizes területéből a munkák elvégzése után 18 240 ha-t (82,47%) szántóként, 2736 ha-t rétként, 1140ha-t legelőként használtak. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat 54 014 ha belvízi árterének művelési ágai 1931-ben a következők voltak:- szántó 39 263 ha 72,69%-rét 5 445 10,07-legelő 8 346 15,46 — út, épület 960 1,78 Az Ecsedi-láp Lecsapoló Társulat belvízi árterén a szántók 10 602 ha-ról 29 640 ha-ra (55,12%) nőttek, míg a rétek területe 16 644 ha-ról 5 472 ha-ra, a legelőké 16 245 ha-ról 8 379 ha-ra csökkent a szabályozás előtti állapothoz képest. Az 1870-1930 közti időszakban az Alsófehérkörösi Armentesítö és Belvízlevezető Társulat volt belvizes területén a szántók 30 791 ha-ról 34 302 ha-ra nőttek (63,50%), a rétek 3 026 ha-ról 1 738 ha-ra csökkentek, és 1 964 ha-ral lett kisebb a legelők területe.193 A társulati statisztikák alapján kirajzolódó kép valóban szép eredményeket mutat. Ha azonban az országos arányokat vizsgáljuk 81
