Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
4. Vízimunkálatok a két világháború közöt
látható, hogy a szántók aránya még a belvízlevezetés után is alatta maradt néhány társulatnál az országos átlagnak, és ebbe az irányba mutatott az új típusú, intenzív rétmüvelés elterjedése is, elsősorban a Dunántúlon. 1940-1941-ben rendkívüli időjárás uralkodott, amely országszerte nagy árvízi és belvízi elöntéseket idézett elő. A 915 ezer kh-ra növekedett vízborítást a meglévő csatornahálózattal igen lassan tudták elvezetni, így az év folyamán 22 800 ha kimaradt a termelésből. Az elégedetlenség óriási volt, mert a háború második évében a hadsereg élelmezése miatt a mezőgazdasági termelés a korábbinál is nagyobb szerepet kapott. Sokan a társulati munka csődjéről beszéltek, ami túlzás volt, azonban az 1940-1941 évi elöntések a belvíz- rendezés kritikáját jelentették. A problémákat PICHLER János korabeli véleménye alapján foglaljuk össze. Mint a statisztikai adatokból is látszik, a belvízvédelmi tevékenység kizárólag az ármentesítő és lecsapoló társulatok érdekeltségi körére, sőt sokszor csak az ártér egy részére terjedt ki. A Hosszúfoki, Körös-Tisza-Marosi, Középtiszai Armentesítő Társulatoknál például az ártér 70%-án nem történt belvízszabályozás, és egyáltalán nem foglalkoztak a társulatok a folyóktól távolabb eső, mély fekvésű területeken a hóolvadáskor, esőzések alkalmával keletkezett belvizek levezetésével. Másik probléma a külvizek elégtelen elvezetése volt. A társulatok árterei nem feleltek meg a belvízgyűjtőknek, és a magasabb területeken élő birtokosokat a vizek szükséges visszatartására, övcsatornák létesítésére hivatkozva nem lehetett bevonni a szervezetekbe. A belvízlevezetési tervek nem egész vízrendszerekhez, hanem ki- sebb-nagyobb területek lecsapolására készültek, és a tervezők a birtokhatárokat jobban figyelembe vették, mint a vízrajzi viszonyokat. Másutt a társulati határok megosztották a belvízöblözeteket, és a szervezetek egymás rovására igyekeztek megoldani problémájukat. Belvízlevezetés alkalmával a szükségesnél többször alkalmaztak főcsatornákat, amelyek méretei azonban nem voltak megfelelőek a külvizek és a belvizek együttes levezetésére. Az esés a csatornák82
