Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
3. A szolgálat felépítése a két világháború között
állítást létesítettek, és kiselejtezték a feleslegessé vált tárgyakat.130 A műszereket - sok vita után - a Műegyetem vízépítéstani tanszéke vette át,131 az iratok, tervek, fotók teljes egészében a Földművelésügyi Minisztériumhoz, illetőleg a Vízrajzi Intézethez kerültek.132 A gyűjteményt a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok szorgalmasan gyarapították, és átvettek dokumentumokat magánosoktól is.133 1930-tól a Vízrajzi Intézetben szerkesztési és tanulmányi csoport működött, amely állami és társulati költséggel készült műtárgyak — zsilipek, duzzasztók, gátak, hidak stb. - tervezésével és a tervek elbírálásával foglalkozott. E csoport kezdte meg a békésszentandrási vízlépcső terveinek készítését, amely munkát később a Körös-völgyi Vízszabályozások Tervező Csoportja vett át. 1943-ig a szerkesztési és tanulmányi csoport keretében működött a Duna-Tisza Csatorna Tervezési Osztálya, amely rendszerbe foglalta a csatornával kapcsolatos addigi elképzeléseket, és tanulmányokat készített a csatorna közgazdasági jelentőségével kapcsolatban.1 ’4 A Vízrajzi Intézet szervezési és tanulmányi csoportja szerepet kapott az alföldi öntözőrendszerek terveinek előkészítésében is. 1930-ban megvizsgálták a tiszai tározási lehetőségeket, az öntözővíz igényeket, a várható tiszai vízállás alakulását duzzasztóművek építése idején.135 Az új munkák megindulásával a Vízrajzi Intézet személyzete átalakult. Bár a létszám 17 fő műszakira emelkedett, a régi munkatársak jelentős része az Országos Öntözésügyi Hivatalhoz, és az újonnan létrehozott kirendeltségekhez került.136 Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Vízrajzi Intézet munkája a két világháború közti időszakban magas fejlettséget ért el. Színvonalasan látták el munkatársai a hagyományos vízrajzi szolgálatot, kielégítették a nemzetközi igényeket. Kísérleteikkel, szakvéleményeikkel segítették az egyes építkezéseket, megfelelő intézet híján ellátták a tervezői feladatokat is. Munkájukban nem volt elhanyagolható a gyűjtő és rendszerező tevékenység, az elődök szellemi hagyatékának megőrzése és tapasztalataik későbbi felhasználása érdekében. 56
