Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
3. A szolgálat felépítése a két világháború között
írták elő, hanem a nemzetközi szerződések is. A CID 1920-tól naponta összegyűjtötte a dunai államoktól a vízállásjelentéseket, és azokat táviratban közölte az érdekelt hajóstársaságokkal. 1929-től naponta sugárzott a rádió többnyelvű vízállásjelentéseket. A CRED 1924-ben árvízjelző szolgálatot is szervezett. A kijelölt csapadékmérő- és vízmérceállomások bizonyos küszöbérték túllépés esetén az egész Duna medencéből a Vízrajzi Intézethez küldték távirati jelentéseiket, és indokolt esetben értesítették az árvízvédelem helyi irányító szerveit is. A nemzetközi árvízjelző szolgálat állomásait 1937-ben határozták meg, és köztük az intézet központi szerepet kapott."9 Itt kell megemlítenünk az egyre színvonalasabb tudományos kiadványokat is. 1928-tól újra folyamatos lett a „Vízügyi Közlemények” című szakfolyóirat. Mint ismeretes, 1879-1889 közt ez a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kiadásában „Kultúrmérnöki jelentések” címen jelent meg. 1890-1918 között a Földművelésügyi Minisztérium folyóirata volt, 1919-1922 és 1924-1927 között szünetelt kiadása. Az újraindulás után az új számok tartalmukban mind gazdagabbak lettek, és magukban foglalták a legújabb kutatások eredményeit. A „Vízrajzi Évkönyv” 1887-ben a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium kiadásában látott először napvilágot, majd 1890-től szintén a Földművelésügyi Minisztérium adta ki. 1906— 1929 között szünetelt, majd 1930-ban indították újra. Ekkor az árvízi előrejelzésben rendkívül fontos, 1888-tól rendszeresített „Vízállások” című kiadvány adatait is tartalmazta. A színvonalas vízrajzi munkán kívül segítette a Vízrajzi Intézet az egyes konkrét feladatok megoldását is. Adatokat szolgáltattak a magyar-csehszlovák műszaki bizottságnak, amely az 1930-as években a közös Duna-szakaszon a kisvízszabályozást irányította.120 Segítséget nyújtott a Vízrajzi Intézet az 1930-as évek elején meginduló vízépítési munkáknál, amihez az állam nagyobb összegű kölcsönt biztosított a társulatok számára.121 Az intézet foglalkozott a kikötők ügyeivel. 1932-ben az Intézet egyik munkatársát, POGONYI Györgyöt az újpesti téli kikötő zsilipes hídjának építésé54
