Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
2. A területi változások vízügyi következménye
Az új osztály a vizek kártételei elleni védekezéstől kezdve az ipari és mezőgazdasági vízhasznosításig az egész szakterületet igyekezett összefogni. A Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörében lévő folyócsatornázási és kikötő-ügyek a Földművelésügyi Népbiztosságra kerültek, és a vízgazdasági osztály visszavette a halászati ügyek irányítását is. Megszűnt az önálló Halászati Felügyelőség, valamint a Kikötő Építő Igazgatóság, amelynek feladatait a Tanácsköztársaság idején a vízgazdasági osztály 3. ügyosztálya látta el. A kultúrmérnöki ügyeknél specializálódás következett be. Az öntözőberendezések tervezésével és ellenőrzésével külön ügyosztály foglalkozott, és a volt vízrajzi osztályból kivált a vízerőügyi részleg. Ezt ROHRINGER Sándor, a Kassai Kultúrmérnöki Hivatal vezetője irányította, aki Felvidéken dolgozva tapasztalatokat szerezhetett ilyen munkákban. Segítségére volt a Szociális Termelési Népbiztosság is, amelynek gazdaságstatisztikai osztályán EDVI Illés Aladár üzemstatisztikus és HOÓR TEMPIS Mór elektromérnök foglalkoztak az energiaellátás kérdésével. 1919-ben a két érdekelt népbiztosság egységes villamosítási tervet dolgozott ki, amelynek első lépése az ország energiaszükségletének felmérése volt. A történeti Magyarországon ezt évi 2,5 millió KWó-nak találták, aminek azonban az akkori körülmények között termikus úton 1/5 részét lehetett előállítani. Számba vették a már működő és engedélyezés alatt álló vízerőműveket, s új koncepciót készítettek a nagy esésű folyók hasznosításával kapcsolatban. A két népbiztosság 1919 március-áprilisában összesen 35 tervet bírált el. A területi szervek munkáját a politikai események kevésbé befolyásolták. Az ideiglenes hivatalok nagyobb része a határok közelében folyó harcok miatt nem működött. Tovább dolgoztak azonban a Sió szabályozásánál, s a balatoni kikötők építésénél. Még a Földművelésügyi Minisztérium javasolta 1919. március 17-én, hogy a vízügyekben szintén illetékes Kereskedelemügyi Minisztériummal együtt hozzák létre a Duna-Tisza Csatorna Építő Bizottságot. Ez a bekövetkezett események miatt nem alakult meg, hanem helyette 21
